Világsztárok Magyarországon – A 10. Debreceni Jazznapok
2012. február 17., Dr. Sümeghy László
1981-ben már a 10. Debreceni Jazzfesztivál-t rendezték meg. 1972-ben négy hazai zenekar játszott egy esti koncerten, 1981-ben pedig hat nap alatt 19 hangversenyen 46 különböző formáció (magyar, külföldi, nemzetközi) lépett fel. Mindemellett csak egy valam
A fesztiválról és a fellépőkről egy több mint 50 oldalas programfüzetet adtak ki, amelyet terjedelme miatt nem tudok megosztani az olvasókkal, de egy későbbi fesztivál összefoglalóból csatolom a ténylegesen megvalósult programsorozat fellépőinek listáját.
Fellépett szinte a teljes magyar élmezőny, számos külföldi együttes és szólista, zenészek az ECM kiadótól (Enrico Rava, Kenny Wheeler), az előző évhez hasonlóan most is volt free program (Globe Unity Orchestra és mások), Magyar Rádió Jazz Alkotóműhely, big band-ek, dixieland térzene.
Hat nap fesztiválozás helyett abban az évben csak egy rövid hétvégi látogatás fért az időmbe, ami konkrétan a szombat délutáni, esti és éjféli koncerteket jelentette.
A délután a svéd Per Henrik Wallin Trio-t és a Szovjetunióból érkezett Ganyelin-Csekaszin-Taraszov Triót jelentette, az esti koncertet pedig két világhírű trombitás fellépése tette érdekessé.
Az esti első műsorblokkban Vukán György - Berkes Balázs - Kőszegi Imre, mint a Magyar Rádió Jazz Alkotóműhely alapzenekara látott vendégül hazai és külföldi szólistákat: Lakatos Antalt, Szimeon Styerev bolgár fuvolást, Kenny Wheeler kanadai, évtizedek óta Londonban élő trombitást. Az alkotóműhely lelke Vukán György volt, aki több új kompozícióval is készült a fellépésre.
Kenny Wheeler (1930) akkoriban már az ECM lemezkiadó egyik sztárja volt. A kiadó világsztárok sorával hozta össze lemezfelvételek és azok promóciós turnéinak erejéig. Készült lemeze Mike Brecker, Keith Jarrett, Jan Garbarek, Jack DeJohnette, Dave Holland közreműködésével. A fellépése nem hagyott kétséget képességei, tudása felől, de ez - akárhogy is nézzük - egy alkalmi program, fellépés volt
A második műsorblokkban a Finnországból érkezett UMO Big Band lépett fel, amelyhez csatlakozott szólistaként Thad Jones (1923-1986) amerikai trombitás. Thad Jones pályafutása során számtalan kis- és nagy együttesben játszott, számomra - bár nem vagyok big band rajongó - pályafutása csúcsát a Thad Jones - Mel Lewis Big Band jelentette. Ez a szakasz már lezárult a debreceni fellépés előtt. Az UMO Big Band-del történő együttműködés alkalminak indult, de utána évekig tartó együttműködés lett belőle. Semmi kétség, hogy jó zenészekből álló összedolgozott zenekart hallottunk, amelynek tagjai szólistaként is bizonyítottak. Ráadásul ott volt Thad Jones, aki az amerikai színt, hangzást adta a skandináv zenekar játékához. Az a valami viszont, amitől a Thad Jones - Mel Lewis Big Band világszám lett, valahogy hiányzott nekem (mindíg ez az átkozott összehasonlítgatás).
Ahogy az írás elején is utaltam rá, a fesztivál csúcspontjának szánt Larry Coryell - Philip Catherine Duo fellépése elmaradt. Helyettük a francia Christian Escoudé (1947) gitáros és a Franciaországban élő, magyar származású Yochk'o Seffer (1939) fúvós, multireedman (ahogy angolul mondanák) alkalmi duója lépett fel. Sajnos nem tudok elfogulatlanul írni a koncertről, nem erre készültem, nekem nem jött be. Escoudé gitárstílusa inkább a Django Reinhard-i hagyományokra épül, alapvetően eltér Larry Coryell, vagy Philip Catherine stílusától. Yochk'o Seffer (Yochk'o a Jóska fordítása) zenei felfogását leginkább egy pár évvel később Magyarországon megjelent lemeze címével tudnám jellemezni: „Magyar Etno”. Sajnos felvételről később nem sikerült újra meghallgatnom ezt a koncertet, így bennem az adott pillanatban szerzett benyomás mélyen megmaradt. Mindenesetre csatolom majd Kőbányai János két cikkét is a fesztiválról, neki tetszett.
Feltétlenül említést kell tennem még két koncertről, amelyeket nem hallottam élőben. Rádiós felvételről többször is hallottam Albert Mangelsdorff és Pege Aladár alkalmi duóját. Ismét egy Mangelsdorff fellépés és megint egy más megközelítése a zenének az utolérhetetlen pozanos előadásában. Felváltva játszottak Mangelsdorff és Pege szerzeményeket, spontán improvizációkat, sőt még standard feldolgozást is. Nem szabad elfeledkezni Pege Aladárról, akiről ilyen fellépések alkalmával derült ki igazán, hogy mire képes. Azt hiszem ez lehetett a fesztivál csúcspontja.
A másik megemlítendő fellépő Enrico Rava (1943) olasz trombitás, aki szintén az ECM kiadó zenészei közé tartozott/tartozik. Debrecenben olasz zenészekből álló együttesével lépett fel, amellyel decemberben elkészítette az "Opening Night" című lemezét (ECM 1224).
Közreadok két Kőbányai János írást a fesztiválról, egyrészt kiegészítendő a saját élményeimet, másrészt teret engedve a személyes ízlésekből adódó ellentétes véleményeknek. Az egyik cikk a Magyar Ifjúságban, a másik a Jazz Forum-ban jelent meg.
A jubileumi fesztiválhoz még egy - addig soha meg nem történt - esemény tartozik: hanglemez jelent meg a magyar fellépőknek a fesztiválon előadott programjából.
Elnézést, hogy nem tudtam titkolni, de nekem ez a 10. Debreceni Jazzfesztivál halványabb volt a többinél, persze lehetséges, hogy a várakozásom volt eltúlzott. Szerencsére egy év múlva eljött a 11. alkalom, amelyet nálam máig nem sikerült felülmúlni a Debreceni Jazzfesztiválok történetében.
Végezetül egy olyan eseményről is megemlékeznék, amelynek semmi köze a Debreceni Jazzfesztiválhoz, pontosabban egy fellépő köti össze a két alkalmat: Kenny Wheeler. Alig három héttel a debreceni koncertje után a Zeneakadémián lépett fel az Azimuth Trio tagjaként egy - már a felállásból is adódó – kamara-jazz produkcióval. A műsor felidézéséhez a trió 1978-ban felvett "The Touchstone" lemezének (ECM 1130) meghallgatását tudom ajánlani.
