Wingfield, Mark: Tales from the Dreaming 2019. február 13., Gyöngyösi Gergő
Mark Wingfield: Tales from the Dreaming City (MOONJUNE, 2018)
A lemez minden száma egy-egy különálló történet mond el, melyet 19. századi épületek vagy régi vidéki tájak hangulata inspirált. Ezt jól vizualizálja a CD borítója, melyen nagyon szép, látványos grafikákat találunk.
A lemez anyaga letisztult, koncepciója egyértelmű – talán túlságosan is. Szerintem túlzottan hasonlóak a számok, hiányzik a változatosság, a lemez felépítettsége, az ötletes hangszerelések és a nagyívű dinamikák. A harmóniák sokszor csak hármashangzatok, a lüktetés egyenes, szinte azonosak a tempók, a zene inkább megállás nélkül folyik. A lemez hangzását leginkább a torzított és effektezett gitár, valamint a harmóniákat megszólaltató különböző szintetizátor- hangszínek határozzák meg. A dob és a basszusgitár kicsit háttérben marad, jól alátámasztják a szólista játékát. Néhány számban a fretless basszusgitár kicsit jobban előtérbe kerül egy-egy szóló erejéig. A szép, gömbölyű fretless hangzás megnyugvást hoz a folyamatosan hömpölygő zenébe, jól kirajzolódik a karaktere, majd a többi hangszer belépésével ismét elveszik a hangképben. A dobnak sajnos kevés alkalma van kibontakozni. Mindössze egy-két szólisztikusabb rész van, de ezek is elég kötöttnek, behatároltnak tűnnek. A lemez hangulata sejtelmes, kísérteties, jól átadja a régi elhagyatott épületek hangulatát, de egysíkú és hamar nyomasztóvá válik. A nyomasztó hangulatot fokozza, hogy a számok hosszúak, vagy inkább elnyújtottak. Átlagosan 6 perc egy történet, amelyekben a tutti részeket megállások, basszusgitárszólók, vagy néha csak effektezett szólisztikus gitár részek tagolnak. Helyenként hangulatkeltő effektek, lépéshangok, ajtócsukódások színesítik a hangzást.
A lemez összeségében tisztán, jól szól, de van néhány furcsasága. Számomra nagyon szokatlan, hogy a torzított gitár néha vastagon, erős effektekkel szól, mintha egy kitekert csöves erősítőből szólna, vele egy időben viszont finom, effektszerű cintányérjáték hallható, a két hangszer hangereje teljesen egy szintre lett állítva. A modern hangtechnika mindent megold, mégis fura párosítás. Furcsa a gitár dallamjátéka is, Wingfield talán improvizálja őket, de nem különülnek el az improvizált szóló részek a témáktól, olyan, mintha egy folyamatos monológ lenne. Nincsenek változások a gitár hangzásában sem. Aki jazzes improvizációkra, vagy egyáltalán szólókra vágyik, csalódni fog. A lemezt inkább az elektromosgitár szerelmeseinek, közölük is főleg a torzított gitárhangot, a fúziós, kísérletezős zenét kedvelőknek ajánlanám.
Mark Wingfield – guitar, soundscapes
Yaron Stavi – fretless bass guitar
Asaf Sirkis – drums
Dominique Vantomme – synthesizer
- THE FIFTH WINDOW
- I WONDER HOW MANY MILES I’VE FALLEN
- THE WAY TO HEMINGFORD GREY
- SUNLIGHT CAFE
- LOOKING BACK AT THE AMBER LIT HOUSE
- THIS PLACE UP AGAINST THE SKY
- AT A SMALL HOUR OF THE NIGHT
- A WIND BLOWS DOWN TURNPIKE LANE
- TEN MILE BANK
- THE GREEN-FACED TIMEKEEPERS
