Various Artists (Charlie Parker Tribute): The Passion of Charlie Parker 2017. augusztus 30., Karosi Júlia
Various Artists - The Passion of Charlie Parker (Impulse! – Universal Hungary)
Egy izgalmas Charlie Parker tribute lemez akadt a kezembe Robi bácsi jóvoltából, melyet június közepén dobott piacra az Impulse Records. Ez egy olyan anyag, ahol minden track énekes szám, valójában a főszerep mégis a szaxofoné. Ez egy mintapéldája annak, ahogyan a tengerentúlon a piac és a művészet szempontjait patikamérlegen kimérik egy-egy produkció kapcsán. A passion (szenvedély) kifejezés a címben arra utal, hogy ez a lemez nem egyfajta historikus előadást kíván elénk tárni, hanem sokkal inkább Bird szellemi örökségét igyekszik feltérképezni, és megmutatni azt, hogy zenéje milyen ösvényeken ment tovább.
Madeleine Peyroux szolgálja a felütést, aki francia szüleitől már Amerikában született, így anyanyelvi szinten énekli a jazz, és az amerikai jazz nyelvét. Előadása inkább a tradicionálisabb vonalat hozza ezen a lemezen.
Barbara Hannigan experimentális vokál kórusa már kicsit vegyíti a tradíciót a modernitással.
Gregory Porter Yardbird Suite interpretációja a személyes kedvencem, ahol mind az egyszerű orgonapontos groove, mind az a hihetetlen time, amivel énekli, elgondolkodtat, hogy mit is lehet kihozni egy ilyen egyszerű dalból. Egyedül az okoz némi csalódást, hogy a visszatéma nem hoz semmi meglepetést. Az improvizáció pedig hihetetlenül emlékeztet egy másik énekes, David Linx scat-elésére.
A Kansas City Blues, avagy a So Long című track Jeffrey Wright előadásában egy igazi amerikai tájkép. Nem bebop, hanem egy experimentális blues, amely igyekszik Bird gyökereit filmszerűen lefesteni.
Luciana Souza ismét egy tradicionálisabb előadást képvisel, akitől végre egy hosszabb és bátrabb énekszólót is hallhatunk, amit a lemeznek ezen a pontján már nagyon kezdünk hiányolni. Az utána következő zongora-szaxofon felelgetés pedig ismét meggyőz arról, hogy ez valójában nem egy énekes lemez, hiszen az igazi zenei történéseket a szaxofon idézi elő, név szerint Donny McCaslin személyében.
Kurt Elling a tőle megszokott színvonalat hozza itt is. Chicago-i akcentusával Los Angeles-ről énekel a Moose the Mooche című dalban, David Baerwald szövegével. Itt is hosszabb lélegzetű szaxofonszóló következik az ének téma után, ami ismét nem egy könnyed radio edit irányba viszi a zenei anyagot.
Ezt igyekszik némileg ellenpontozni a következő track Kandace Springs előadásában a Live My Life for You.
Ezután ismét visszatér Jeffrey Wright egy experimentális, utaztató zenével, hogy megérkezzünk a The King of 52nd Street számához, ami a másik nagy kedvencem. Melody Gardot ugyanis a legnagyobb meglepetés számomra ezen a lemezen. Hihetetlenül jól swingel, és rendkívüli hitelességgel énekli a témát.
Ezután újabb utazás következik a lemez dramaturgiájában és megérkezünk Párizsba. A francia vonal hangsúlyozása fontos volt a lemez producere számára, hogy ezzel felidézzen egy Charlie Parker számára igen fontos várost. A záró tracket ugyanis egy francia énekesnőtől, Camille Bertault-tól hallgathatjuk meg. A fiatal énekesnő egy igazi üde színfolt a hatalmas sztárok között. Nem csak azért, mert y generációs karrier az övé, vagyis a youtube-nak köszönheti hírnevét, hanem messze a legbátrabb és legfrissebb éneklést tőle hallhatjuk ezen a lemezen. Egy újabb francia jazz csillag van születőben (Cyrille Aimeé után), akit valószínűleg az Impulse Records is kinézett már magának.
A “The Passion of Charlie Parker” lemez kapcsán nagyon fontosnak tartom felsorolni a zenészek nevét, akik már önmagukban garanciát jelentenek az izgalmas, és világszínvonalú előadásra. Donny McCaslin - tenorszaxofon, Ben Monder - gitár, Mark Giuliana és Eric Harland - dob, Scott Colley és Larry Grenadier - bőgő, Craig Taborn - billentyű.
A Charlie Parker dalok brilliáns és vitruóz szövegeit (a Yardbird Suite és az Aprés Vous kivételével) David Baerwald írta. A lemez producere pedig Larry Klein. Aki e nevek hallatán és az énekesek felsorolása után még kételkedik a lemez minőségében, annak csak azt tudom javasolni, hogy hallgassa meg saját fülével. A producer koncepciója, miszerint Charlie Parker szellemi örökségét igyekszik feltérképezni, maximális érvényre jut. Mind amellett pedig még utaztat is bennünket Bird életének fontos helyszíneire, mellyel egy igazán izgalmas utat tehetünk meg nagyszerű énekesek és zenészek társaságában.
