Towner, Ralph: At First Light 2023. március 31., Stummer Márton

Ralph Towner - At First Light (ECM/Hangvető)

Ralph Towner azon gitárosok közé tartozik, akikről nehezen tudok elfogultság nélkül írni. Zenéje folyamatosan jelen volt az életemben, először az Oregon-t ismertem meg, később a szólólemezeit, majd játszottam néhány művét, személyesen is találkoztunk, most pedig tanítom is a darabjait.

A gitár esetében elég élesen elválik egymástól a homofón és polifón gondolkodás, különösen a jazz műfajában. Ralph Towner gitárjátékát átszövi a többszólamúság, imitáció, klasszikus szerkesztésmódok. Ez köszönhető multi-instrumentalista képességének is.

Ahogy pár éve hallottam Bécsben a Porgy-ban és most a lemezen is, ugyanazt állíthatom, hogy 83 évesen is abszolút uralja a hangszert.

Az „At First Light” lemez tizenegy számot tartalmaz és egységesen minden darabban klasszikus gitáron játszik.

Hosszú lenne az összes darabról részletesen írni, így kiválasztottam néhányat.

(Flow)

A lemez alaphangulatát tökéletesen meghatározza a „Flow” című darab. Már nagyon ügyesen a téma alatt a fülünkbe ültet egy “H” hangot, amely orgonapont-szerűen végig ott van, majd később az improvizációt is erre építi fel. Nekem különösen tetszik, hogy a klasszikus gitárosok által sérthetetlennek tekintett tónus kérdés nála sokszor feloldódik, főleg az improvizációban. Ilyenkor azt hallom, hogy a gitárt teljesen autentikusan, ösztönszerűen kezeli és ez nagyon jó érzés.

(Ubi Sunt)

“Hová tűntek azok, akik megelőztek minket?” - az idő és az emlékezet múlásának témája.

A darabot hallgatva mondhatnánk azt, hogy most ismét egy tartott hangos, orgonapontos darab, csak a “G” húrral, de itt teljesen másról van szó. A téma többszöri hallgatás után is folyamatos kérdéseket tesz fel, amelyekre csak az improvizációban kapunk választ. Egyébként az egész darab hangulata egy meditációra hasonlít.

(Guitarra Piccante)

Ez egy Swing! Közhelyes azt mondani, hogy egy gitáron helyettesít egy egész zenekart, de ez történik. Tényleg pikáns a darab, harmóniailag is, ritmikailag érdekes megfigyelni, hogy hiába a staccato-röviden elengedett akkordok a felső szólam mégsem sérül. Hibátlan arányérzékkel itt a tömör téma miatt az improvizáció sokszor egyszólamú motívumokból áll inkább. Keveset hallgatok ilyen figyelmesen zenét, de ennek meg az az ára, hogy még egy ECM lemezen is meghallom az összes vágást. Valakit biztos jobban zavar, engem nem!

(At First Light)

Úgy kezdődik, mint egy reneszánsz lantfantázia, aztán a téma záróakkordja helyre tesz minket. Ismét kiemelném az artikulációt, amit annyira természetesen kezel és ezek miatt soha sem unalmas, végig fenntartja a hallgató érdeklődését. Az egész darab hangulata könnyed, tökéletesen lélegzik a tempó.

(Argentinian Nights)

Véleményem szerint az egyik legjobban kidolgozott darab. Gyönyörű belső szólamok és nagyon könnyen értelmezhető téma. Rögtönzésre itt nincs szükség. A gitárcentrikusabb darabokkal ellentétben ez szerintem zongorán is elképesztően jól szólna, vagy szétírva egy másik hangszer összeállításra. Olyan jó néha egy 2 perces darab, tökéletes választás volt ezt így ide tenni.

(Little Old Lady)

Ez valamire hasonlít - mondom én, aztán Eszterrel egy perc alatt megfejtettük, hogy ez egy Telemann: Gavotte témája, vagyis minket arra emlékeztettet. Adott tehát, hogy ez egy tánctétel. Az album legkedvesebb hangulatú darabja. Természetesen elhagyva bármilyen ritmikai merevséget, felszabadult improvizáció és talán még jobb téma, mint az elején. Ralph Towner klasszikus gitárművészként végzett Bécsben, Karl Scheit professzornál. Ezt csak azért írom, mert ezt a fajta hangszerkezelést másként lehetetlen elsajátítani.

A cikk írása előtt egy nappal ajánlotta nekem a darabot Horváth Laci gitárművész barátom, aztán másnap kértek meg, hogy írjak róla. Tehát én is tovább ajánlom, nem csak jazz gitárosoknak.

Egy 83 éves ikon legfrissebb albuma, tele ötlettel, érzelmekkel!

Nagyon inspiratív.

Jó zenehallgatást kívánok!