JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 22.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
The Jazz Defenders - Memory in Motion

The Jazz Defenders: Memory in Motion 2024. május 08., Hegedüs Zsuzsanna

the-jazz-defenders-memory-in-motion.jpg

The Jazz Defenders - Memory in Motion (ITI Records)


Megjelent: 2024. április 19-én.

Amint elindítjuk a brit jazz együttes, a The Jazz Defenders frissen megjelent harmadik albumát, egy különleges utazás veszi kezdetét.

Egy szempillantás alatt egy vidám, fiatalos, lendületes jazzfesztiválra kerül a hallgató, s bizony: előferdülhet, hogy táncolni fogunk a dalok egyikére-másikára.

A szerzemények egytől egyig lenyűgözően gazdag és egyedi hangzásúak.

A JazzWeek-en az album május 6-án a 13. leghallgatottabb album lett!

A „Memory in Motion”-nel George Cooper zongorista és zenekara kétségtelenül nagy tisztelettel adózik az általuk szeretett jazz zene aranykorszaka előtt. Hangulatában Horace Silver, Lee Morgan és Art Blakey örökségét idézi a lemez, amit hihetetlenül gazdag modern zenei tapasztalattal dolgoznak fel.

Mindenképpen ki kell emelnem, hogy bár csak két rézfúvós - Nick Malcolm – trombita és Jake McMurchie – szaxofon - játszik a kompozíciók téma interpretációjában, mégis annyira pazar a felrakás, olyan gyönyörű bővüléseket, unisonokat találunk, hogy már-már orchestrális hatású, amit hallunk!

A jazzrajongók nagy örömére a nóták az időtlen akusztikus jazztől, jazz shuffle-ön, soul-on, funk-on, sőt a rap-en keresztül a kortársabb fúzióig tartalmaz stílusokat.

Ha választanom kell a lemez nótai közül (ami ez esetben is rettenetesen nehéz) elsőként a nyitó dalt emelném ki. A „Meanderthal" slágergyanúsan táncolós témája dobogtatta meg a szívem. Amúgy is imádom Lee Morgan-t, s ez a kompozíció méltó tisztelgés zenei öröksége előtt!

https://www.youtube.com/watch?v=k_2vyTqWn24

Az album másik nagyon különleges pillanata a „Rolling on a High", amelyben Doc Brown brit rapper szövegelőadása és a zenekar soul-funk hangulatának kombinációja a legmerészebb képzeletet is felülmúlja!

Szintén jelentős pillanat egy jazz fúziós nóta, a „Net Zero". A zongora/basszus staccato-s poliritmikája már eleve felpörgeti a hallgatót, a billentyű hagzásválasztása telitalálat!

A dobos, Ian Matthews pazar motorja a kompozícióknak, szinte érezni, ahogy felpaskolja, beizzítja az egész zenekart.

Mind dinamikailag, mind tökéletes összhangban, úgymond kart-karba öltve Will Harris bőgősel hozzák azt a fundamentumot, amelyre biztosan lehet ilyen magas színvonalú zenei építményt emelni!

Lehetetlen egyesével leírni azt, amit a két fúvós „elkövet" az albumon. Egymás alá játszva, egymásból születve, majd újból egymásba beáramolva egy eszméletlenül bőséges hangzást adnak!

„Snakebite Playfight" - hát igen, kérem szépen ez is egy táncolósdal! Bizony! Amolyan New Orleans-i shuffle-lel, tömény fúvósokkal, pörgős zongorával és embertelenül jó dobbal, aztán alapjait megtartva a zongoraszólóban egy igazán dögös soul-os funk-ká válik!

A „Take a Minute” groove-ja és a gyönyörűen laza fúvós témája már-már pszichedelikus chill-be forduló dallamvezetéssel örvendeztet meg bennünket.

És lehetetlen nem írni az utolsó szerzeményról, az „Enigma"-ról, ami egy álomszép ballada George Cooper és Will Harris gyönyörű zongora- és bőgő-játékával. Élőben rögzítették Párizsban. Ha szavakkal szeretném jellemezni, akkor egy V' Moto-rock dalból idézném ezt a sort: „A félelem határt kap, mint a lét". Ha a jazzben keresnék hasonlatot, akkor Bill Evans zenéjét tenném ide. Méltó lezárása ennek a fantasztikus zenei körbetekintésnek!

A The Jazz Defenders Memory in Motion albuma egy igazi fesztivál zene!

Ez egy nagyon vidám, nagyon szeretetteljes és nagyon gazdag zene!

Reméljük egyszer élőben is meglepnek bennünket szerzeményeikkel!

george-cooper.png

A csapat ötletgazdája, a zongorista és zeneszerző a jelenleg Bristol-ban élő George Cooper már fiatalon átfogó repertoárt gyűjtött össze, többek között Hans Zimmer, Nigel Kennedy, U2, Omar, Slum Village, MF Doom, The Brand New Heavies, Lisa Stansfield, Wet Wet Wet, The Haggis Horns, Abstract Orchestra és Lack of Afro zenei munkásságával.

George már négyéves korától kezdve zenélt, ekkor kezdett dobolni. Elmerült mindenféle zenei irányzatban, párhuzamosan több iskolai zenekarban és zenekarban játszott.

Tizennyolc éves korában, miután háromszoros kitüntetéssel diplomázott az Exeter College BTEC National Diploma in Popular Music szakán, felajánlották neki a zongoraszéket a Pete Allen Jazz Band-ben. Ezzel a zenekarral kezdett turnézni az Egyesült Királyságban és Európában, és ugyanazon a számon szerepelt, mint a hagyományos brit jazz leghíresebb nevei, köztük Kenny Ball, Acker Bilk és Chris Barber.

2009-ben George-ot meghívták a Remote Control Productions-höz Santa Monica-ba, hogy Hans Zimmer-nek dolgozzon.

Amióta 2012-ben visszaköltözött Bristolba, George több mint 300 kereskedelmi forgalomba hozott számon és remixen játszott billentyűs hangszereken, amelyek közül sokat társszerzőként írt

Az albumon közreműködnek:

George Cooper - zongora / Wurlitzer / orgona / vibrafon / ütőhangszerek

Ian Matthews – dob

Will Harris – bőgő

Nick Malcolm – trombita

Jake McMurchie – szaxofon

the-jazz-defenders.jpg

Fotó: Simon Holliday

Számlista:

1. Meanderthal 04:11

2. The Long Haul 04:44

3. Chasing Fantasies 04:46

4. Rolling on a High 03:37

5. Take a Minute 02:46

6. Fuffle Kershuffle 04:41

7. Snakebite Playfight 04:43

8. Net Zero 03:42

9. Enigma (Live in Paris) 07:14


Vissza a lemezhez