Stick Men: Owari 2021. március 22., Szeifert Bálint

Stick Men & Gary Husband – Owari (Stick Men Records/MoonJune Records)

A Stick Men formáció Tony Levin vezetésével jött létre. Levin 2007-ben megjelent „Stick Man” című lemeze adta az ötletet a formáció létrehozásához.

A Stick Men jelenlegi tagjai: Tony Levin - Chapman Stick, Pat Mastelotto – dobok, Markus Reuter – gitár.

Mielőtt rátérnék magára a lemezre, néhány dolgot megosztanék Tony Levin-ről.

Levin 1946-ban született az USA-ban, Bostonban. A legtöbben a King Crimson együttesből ismerjük, bár nem alapító tagja a zenekarnak, a zenekarvezető Robert Fripp 1979-ben hívta el zenélni, és a nyolcvanas években három meghatározó lemezt készítettek együtt.

Tony Levin egy kísérletező hozzáállású muzsikus, alapvetően basszusgitárosként kezdte a pályafutását, ám később fő hangszere lett a Chapman Stick nevű instrumentum is. Talán ki lehet jelenteni, hogy ez a hangszer Levin-nek köszönheti viszonylagos ismertségét.

Levin a progresszív rock és a fúziós zenei munkásságáról ismert elsősorban, a már említett King Crimson mellett olyan zenészekkel alkotott és zenélt együtt, akik meghatározó egyéniségei a műfajnak, hogy messzebb ne menjek; John Petrucci, Jordan Rudes, és Mike Portnoy, akik mindhárman a Dream Theater tagjai, de Levin zenélt együtt Terry Bozzio-val is, aki többek között Frank Zappa dobosaként ismert.

Őszintén bevallom, nem ez az a műfaj, ami leginkább közel állna hozzám, de sokat köszönhet a zenei világ Tony Levin-nek és a hozzá hasonló kísérletező zenészeknek. Régi és mostani nagy kedvenceim, mint a Primus, a Mars Volta, vagy a Snarky Puppy erősen inspirálódtak Levin és a King Crimson zenei világából.

A Stick Men formáció szóban forgó „Owari” című lemezét 2020 februárjában rögzítette Japánban, a Nagoya-i Blue Note Jazz Clubban. Eredetileg egy ázsaiai turnét terveztek erre az időszakra, de végül csak ez az egy koncert valósult meg egy kis létszámú közönség előtt, a COVID-19 járvány miatt.

A felvételen Gary Husband billentyűs is közreműködik a trióval.

A lemez műfaji meghatározásáról sokfélét lehet találni az interneten, én így első hallásra „baljós fúziós free-prog-rock”-nak nevezném, de a „vintage-fusion” is nagyon találó.

Aki kellemes balladákra, nyugodt hangulatra és konszonáns dallamokra vágyik, semmiképp ne ezt a lemezt hallgassa!

Viszont aki energikus fúziós zenélésre vágyik, disszonáns gitárszólókra, kifejező nagyívű témákkal a progresszív rock hagyományai mentén, annak szeretettel ajánlom ezt a felvételt!