Snarky Puppy: SYLVA 2015. június 03., Berdisz Tamás
Snarky Puppy & Metropole Orkest - SYLVA (Impulse! – Universal Hungary)
Amikor megkaptam a lemezt Maloschik Robi "bácsi"-tól, szokás szerint gondoltam, megutaztatom, tehát az autózás közbeni hallgatást alkalmazom, mint az ismerkedésünk első stádiuma. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy megunhatatlanul járt körbe-körbe a lemez egy hétig, és szinte majd' minden nap felfedeztem az anyagban valami újat, ami miatt vissza szokás léptetni a korongot, hogy ismét megszólaljon az a várva várt motívum..
Majdhogynem teljesen szűz füllel és fejjel indultam neki a lemezkritika megírásának. Igaz, annyi előzmény volt, hogy a növendékeim már jónéhányszor megemlítették a zenekart, persze elsősorban a dobolásra kihegyezve, és az egyik látogatott közösségi portálra is felkerült egy videó, a zenekar egy korábbi stúdió koncertjének részlete, amin már akkor is rajtaragadtam, emlékszem. Aztán most, ahogy eljutottam a borítóig, hogy végigolvassam, kik is követték el ezt a végtelenül izgalmas, sokszínű, igényes és szinte kategóriákba beskatulyázhatatlan zenét, a zenekar névsorában felfedeztem egy számomra is igen csak ismerősen csengő nevet: Cory Henry nevét. (Az úriember Hammond orgonálását, zongora játékát már évek óta a szívembe zártam és most lám, itt is találkozom vele...)
Azt gondolom, hogy mindannyiuk megérdemelné, hogy név szerint megemlítsük, ám nem csigáznám tovább a kedves jazz-rajongó olvasó szemét, majd a lemezborító belsejét is bescannelem és akkor alább már lehet lehet is olvasgatni a hosszú névsort.
A zenekar diszkográfiája 2006 óta követhető:
The Only Constant 2006
The World Is Getting Smaller 2007
Bring Us the Bright 2008
Tell Your Friends 2010
groundUp 2012
Family Dinner Volume 1 2013
We Like It Here 2014
Family Dinner Volume 2 2015
Sylva 2015
Tehát:
A lemez 6 darab, egymással összefüggő kompozíciót tartalmaz, amiket akár egy track-ként is fel lehetett volna tenni a lemezre, annyira szervesen folynak egymásba a témák.
Ha be kellene sorolnom a zenét valamilyen kategóriába, akkor igen csak nagy bajban lennék. A zene egy több évtizednyi zenei stílust átfogó, komplex alkotás. Progresszív jazzes-grooveos-R&B-s-gospeles-klasszikus-kortárs-nem is tudom. Olyan fúzió, ahol valóban megfér egymás mellett a ’20-as évek New Orleans-i marching és dixieland zenéje, a Bill Evans Trio with Symphonic Orchestra hangzása a mai R&B groove-okkal és még sok egyéb hatással, amik néha csak egy-egy motívum erejéig jelennek meg, az ember csak kapkodja a fülét...
Szinte felsorolni is lehetetlen, annyi szín jelenik meg egy tételen belül is.
Azt hiszem, ha valaki nem lenne tisztában a zenében ma olyan divatos "CROSSOVER" kifejezés jelentésével, ha meghallgatja ezt a lemezt, nem lesz kérdése...
Feltétlen meg kell említenem a zenekar basszusgitárosát, zeneszerző-hangszerelőjét, Michael League-et. Mind a hat kompozíció és a zenekari hangszerelések is az ő nevéhez fűződnek. .
A zenekar játékában is és méretében is "hatalmas". Az amúgy sem kis létszámú alapzenekart (egy igencsak bő ritmusszekció fúvósokkal bővítve) egy kisebb szimfonikus zenekar egészíti ki.
Azt gondolom, ilyen apparátussal nincs lehetetlen zenei elképzelés, egy ilyen zseniális hangszerelő-zeneszerző számára pláne.
Aki meghallgatja a lemezt, maga is azt fogja gondolni, hogy senki sem ült hiába ott, a zenekar soraiban. A hangszerelő kiválóan ismeri a felállás adta lehetőségeket, magukat a hangszereket is (!), tehát ahogy kell, ki tudta használni az összeállításból adódó adottságokat, és bizony, ki is használta...
Megpróbálom pár kiragadott részlettel érzékeltetni, mi "zajlik" az egyes kompozíciókban. A címek mellé feltüntettem az egyes dalok időtartamát, hogy el lehessen képzelni, mennyi minden történik néhány percen belül anélkül, hogy "zenei saláta" érzetét keltené a hallgatóban.
I. SINTRA 3:32
Bill Evans-i szimfonikus kezdés
3/4-ben, hogy az Evans-oknál maradjunk, Gil Evans-szerű úszós zekekari rész, modern, kortárs big band hangzás
ki tudja honnan, felbukkan a résekben a Hammond orgona
II. FLIGHT 6:03
Moog szinti basszus, kőkemény groove dobolással
80-as éveket idéző Moog Lead szintetizártor két szólamban felrakott téma, némi Chick Corea Elektric Band hangzással kísérve
szintetizátor-szaxofon szóló
Fender Rhodes-Hammond válaszolgatás az egekig emelve
téma
III. ATCHAFALAYA 6:04
A mély rezek New Orleans/dixieland-szerű marching témát játszanak, majd kis ugrás az időben: New Orleans 2nd line kíséret, plusz remek harsonaszóló, ami fokozatosan építkező fúziós jazz-rock gitárszólóba torkollik, alatta megjelenik a téma a fúvós szekcióban, majd hatalmas ívben feljut a csúcsra
intro, vissza vagy 70 évet az időben: tuba, mélyrezek, marching téma
ki tudja honnan, de megjön a szimfonikus zenekar egy pillanatra egy gyönyörű motívummal, ami azonnal átfolyik egy szintetizátor-gitár osztinátóba, aminek "egyszer csak" hirtelen vége
IV. THE CURTAIN 15:09
szimfonikus kezdés, amire belép a dob egy nagyon kemény tamokon játszott szólammal
aztán valahogy 5/4-ben érünk partot egy finom hangképpel
"szimfonikus zenekar el-alapzenekar be" és egy szép trombitaszóló kerekedik
szimfonikus zenekar background-ot játszik a szóló alá, segítve az építkezést
zenekari rész, ami kiürül egy xilofonos-afrikai osztinátóra
tréfásan megjelenik egy fafúvós betét a 30-as évek Chicago-i gengszter éra zenéjét idézve, az alap egy súlyos 2-4-es groove, szintetizátor alapok, erre jön a big band tutti
(ki érti, mi történik itt, de zseniális!!)
majd egy effektekkel tűzdelt basszusgitár-szóló
modern, "repülős" ECM groove a ritmusszekciótól, de ez elmúlik hamar…
jön egy kemény groove Moog Lead szintetizátorszólóval az egekig emelkedve
a szimfonikus zenekar érkezése oldja a feszültséget
klasszikus dallamok egy akusztikus zongorán, szinte kadencia jellegű
a frazeálás a klasszikus és a jazz között mozog folyamatosan
aztán eldől a jazz javára, kis Moog a háttérben, ami elhalkul és megérkezik a nagyzenekar egy filmzene-szerű nagyzenekari betéttel
Itt hangzik fel az első taps, amire elkezdhetjük csapkodni a homlokunkat, hogy nem elég, hogy mi minden történik teljes tökéletességgel, még mindezt élő koncert keretén belül produkálják…
V. GRETEL 4:21
Szimfonikus kezdés, olyan "vihar előtti" jelleggel, és igaz is, mert egy timpani tremolóval megérkezik egy érdekes groove a dob részéről. Először egy suta 2-4-et vél felfedezni a hallgató, aztán megéri utánaszámolni, mert egy 5/8-5/4-es játékba csöppenünk, amit súlyos vonós téma fest egészen sötétre az alatta zajló groove-hoz méltóan.
Ismét egy filmzene jellegű tutti teljesen rongyosra dobolva (de cseppet sem zavaróan)
nagy forte tutti, a teljes zenekar Hammond-dal megerősítve
majd egy gyönyörű, nyitvahagyós, csendes harmóniával zárják a tételt
VI. THE CLEARING 19:23
vonós + akusztikus gitár intró és téma, mint az előző, vihar-szerű tétel utáni kitisztuló égbolt képei, esőcseppek peregnek a fák leveleiről, teljes a nyugalom
aztán jön valami...
gitár osztinátó, majd a ritmusszekció egy melodikus témával rukkol elő
vonósok, majd belép egy afrikai gyökereket idéző grooove, aztán csend…
funky alap indul, tökéletes a hangszerelés, minden kis résbe kerül egy hangszer,
apró elemeiből épül fel a LEGO-funky.
szopránszaxofon téma, majd big band-szerű rezes állásra felrakva az alap funky groove ritmusszekció nélkül, így is sikerül nekik…
gitárszóló indul a csendből, a szinte csak alig lélegző ritmusszekció kíséretével
fúvós background jön be a szóló alatt és segít feljuttatni azt a csúcsra
tutti téma zárja a szólót
effektezett trombitaszóló a következő, amit szintén jól építkező background kísér
megjelenik egy mély basszus vonal, ami felett egy szordinós trombita-fafúvós téma egészít ki.
Vonósok behozzák ismét az afrikai témát, ami pár ütem alatt feljut a tetőpontra egy nagy tuttival.
Ekkor ismét taps, 14 percnél tartunk, biztosan van még valami a hallgatóság számára:
Egy ráadás-szerű rész következik:
felépül a funky alap és a basszus téma+trombita-fafúvós vége téma, amire
a gitár hirtelen szólózik egy energia bomba-szerűt
majd jön a vége téma, most aztán teljesen teledobolva az utolsó tuttit és vége.
Sajnos, ez a részenkénti felsorolás, rövid tartalomjegyzék nem adja vissza azt a zenei élményt, amit a CD meghallgatása jelent, de mindenesetre azt remélem, hogy sikerült felcsigáznom a kíváncsiságot és mehet először a Youtube-on keresgetés, aztán irány a lemezbolt!
A tasak egy, a koncertről készült DVD-t is tartalmaz!
Ajánlom szeretettel!
