Potter, Chris: The Dreamer Is the Dream 2017. május 06., Gáspár Károly
Chris Potter - The Dreamer Is the Dream (ECM - Hangvető)
„Vigyél magaddal, Chris!”
Úgy történt, hogy 2016 nyarán volt szerencsénk rögzíteni a Németh János Quintet albumát, az „Exodus”-t, mely aztán novemberben látott napvilágot a Hunnia Records gondozásában. Somogyvári Péter barátunkat kértük meg, hogy készítsen a zenekarról néhány fotót, a lemez belső borítójához. Na, meg is beszéltük, hogy egy forró nyári nap délutánján találkozunk a Mátyás utcában, a BMC előtt, oszt jóképűségünket elővéve lő rólunk párat Péter.
Azért a Budapest Music Center-nél randevúztunk Németh Jánossal (tenor- és szopránszaxofon), „Soso” Lakatos Sándorral (altszaxofon) és Csízi Lászlóval (dob), mert a korongon bőgőző Horváth Balázsnak aznap este igen fontos, nagy jelentőségű koncertje volt az Opus Jazz Club-ban (ami ugye a BMC-ben található). Nevezetesen a Dresch Quartet-tel játszott, ráadásul a zseniális amerikai szaxofonos, Chris Potter vendégszereplésével!
Ott álltunk a bejáratnál -Jancsi bácsi, Péter, Sanyi, Laci és jómagam-, egyszer csak három férfiú tűnt fel az ajtóban. Basszistánk, Horváth Balázs, Lukács Miklós, a cimbalom nagymestere, és maga Chris Potter! Ahogy az elő van írva, le is rohantuk rendesen, és kánonban biztosítottuk arról, hogy mennyire tiszteljük, és szeretjük zenéjét, játékát. Gyors estebédre ugrottak ki a beállás után-hangverseny előtt, de egy pillanatig nem éreztem/éreztük Chris-en, hogy türelmetlen volna, és az járna fejében, miként szabadulhatna tőlünk.
Egy végtelenül szimpatikus, kedves embert ismertünk meg személyében, akivel az első pillanattól kezdve úgy beszélgettünk, mintha régi jóbarátok lennénk! Még azt sem kifogásolta, hogy Somogyvári Peti csináljon egy csoportképet rólunk, természetesen Potter „főszereplésével”. Ezen féltve őrzött kincsemet itt láthatják, kedves Olvasóink.
Persze Chris félig-meddig haza jár Magyarországra, hiszen felesége honfitársunk! Példája jól mutatja, hogy minden híres ember magyar származású, vagy van magyar vonatkozása valamiképpen!
Kétségtelen, hogy Chris Potter napjaink egyik legmeghatározóbb jazz muzsikusa. Az 1971-ben, Chicago-ban született szaxofonos évtizedek óta a műfaj nagyágyúinak zenekaraiban szerepel. Azt gondolom, elég ha Herbie Hancock és Pat Metheny nevét említem, de hosszan folytathatnám sort. Azonban Potter saját zenei világát is elénk tárja rendszeresen; most az ECM által kiadott „The Dreamer Is the Dream” címet viselő anyaga által.
Tavaly vonult stúdióba nagyszerű partnereivel, akik a következők: David Virelles zongorista, Joe Martin bőgős és Marcus Gilmore dobos. Potter hihetetlenül széles hangszerparkkal érkezett a felvételre, hiszen tenor- és szopránszaxofonon, klarinéton, basszusklarinéton és fuvolán hallhatjuk az új CD-n! Sőt, még egy ilimba nevű afrikai hangszert is megszólaltat!
Hat Potter kompozíció csendül fel az albumon. Nagy öröm számomra, hogy az ECM ars poetica-jához képest, a modern mainstream vonulat felé mozdul el a zene. Nem arról van szó, hogy jazz standard-ekre hajazó, swinges dalokat írt a „zkv”, inkább szellemiségében hatja át a fősodrás tisztelete, szeretete és nagyfokú ismerete, tudása a „The Dreamer Is the Dream”-et.
Amellett, hogy teljesen egyedi a Potter-féle univerzum -többek között-, John Coltrane-t, Ornette Colemant-t és Michael Brecker-t juttatta eszembe, megspékelve afrikai lüktetéssel, hangulattal. Chris a virtuozitását „csak” arra használja, hogy könnyedén tudjon játszani, és nem „villogni” akar vele. Fantáziáját végtelenül szabadjára engedi, és az elsőtől az utolsó hangig visz, sodor magával a zene! A szabad, lírai és a feszes, „groove”-os részek váltakozása -a legjobb értelemben véve- felzaklatja a hallgatót. Olyan energiákat ad át, közöl a szaxofonos és első osztályú társai, melyekre minden jazzista vágyik, hogy meg tudja osztani a Közönséggel! Teszi/teszik ezt légiesen, és teljes természetességgel, abszolút kizárva az öncélúságot!
Köszönettel tartozom ezért az élményért Potter-nek, és kérem, hogy még sokszor vigyél magaddal, Chris!
Chris Potter: The Dreamer Is the Dream (ECM 2017)
1. Heart in Hand
2. Ilimba
3. The Dreamer Is the Dream
4. Memory and Desire
5. Yasodhara
6. Sonic Anomaly
Chris Potter - tenor- és szopránszaxofon, klarinét, basszusklarinét, fuvola, ilimba
David Virelles - zongora, cseleszta
Joe Martin - bőgő
Marcus Gilmore - dob, ütőhangszerek
(És ha már Karcsi kitette a számára kedves csoportképet, akkor engedjék meg nekem, hogy én meg egy 2014-es csoportképet tegyek közzé. Balról jobbra: me, Chris and my lovely wife Gabriella! Annyit azért tudniuk kell, 3 éve mi hoztuk Pécsre a Pat Metheny Unity Band-et. Oszt, amikor oldalról meglestük a próbát, szám közben odajött hozzánk Chris Potter és a színpad szélén lefotóztatott bennünket! Chris-szel 1996 végén, nem egészen 26 éves korában én készítettem az első európai telefoninterjút! Aztán 2005-ben jelenlegi felesége, Nagy Ildikó -a Bartók Rádióban sorozatot csináltattam vele az európai országok jazzéletéről- révén személyes jóbarátok lettünk vele! - A szerk.)
