Pizzarelli, John: Midnight McCartney 2015. október 03., Rieger Attila
John Pizzarelli - Midnight McCartney (Concord Records-Karsay)
Nagy örömmel vettem kézbe John Pizzarelli jazz-gitáros, énekes új lemezét, amelyen Paul McCartney Beatles utáni szerzeményeiből hallgathatunk egy csodás válogatást. (Már PMC 2012-es CD-jén, a „Kisses on the Bottom”-on is JP volt a gitáros. Így nem csoda, hogy McCartney 2014 őszén Pizzarelli-t kérte fel, hogy az 1970-es években írt dalait játssza lemezre!) A közel 50 albumot maga mögött tudó 55 éves művész ezúttal is egy remek zenei anyaggal rukkolt elő!
A Pizzarelli név már önmagában véve garancia lehet az igényes, magas színvonalú jazz muzsika hallgatóságának. A család szinte összefonódik az amerikai jazz történelmével, new-yorki-olasz, családi-szakmai kapcsolatain keresztül. John apja, Bucky Pizzarelli szintén híres jazz-gitáros, az ő játékát is hallhatjuk a lemezen. És John testvére Martin Pizzarelli a bőgős. Sőt, JP felesége (Jessica Molaskey) háttér énekesként működik közre, és a lemez társ producere is! Még sőtebb, közös kislányuk Madeleine Pizzarelli is hallható háttérénekesként!
Az ügygond és ízlés, amivel egy ilyen anyag elkészítéséhez fogtak, lenyűgöző és feltűnő akkor is, ha csak a borítót olvasgatjuk!
Elindítva a lejátszót, a kedvenc brazil (Getz/Gilberto) lemezeim hangzása elevenedik meg, gyönyörű hangszíneken lüktet az első dal bossa-novaként újragondolva. A Silly Love Songs mellett, a My Valentine, a Some People Never Know és a Wonderful Christmastime borzongatóan gyönyörű és üde zenekari/kórus hangszereléseit Don Sebesky jegyzi, ahogyan a lemez többi számában is az ő zseniális és felemelő vonós és fúvós arrangemant-jeit csodálhatjuk hallgatás közben. Az ő nevét, többek között Wes Montgomery és George Benson számos lemezéről is ismerhetjük.
A lemezen játszó muzsikusok között olyan nagyságok szerepelnek, mint Larry Goldings, akinek zongora és orgona játékát élvezhetjük több dalban is. Michael McDonald énekes óriás a „Coming Up” című bluesos dalban tűnik fel. Pizzarelli egyetlen duett vendégeként, az összetéveszthetetlenül sármos hangjával színesíti az anyagot. Személyes kedvencem azonban Harry Allen tenorszaxofonos, aki a getz-i dallamosságot, finomságot és érzékenységet hozta el erre a session-re.
Ez a lemez számomra egy igazi mestremunka. Sir Paul McCartney dalszövegeit hallgatva, az az érzésem támad, hogy a zenei átdolgozások tökéletesen illeszkednek hozzájuk, nyoma sincs erőltetettségnek. Pizzarelli kifejező, könnyed ám olykor elmélyült előadásmódját most is átszövi az az elegancia és kifinomultság, amely csak a legnagyobbakra, Sinatra-ra vagy Tony Bennett-re jellemző. Ám, hangja mégis közelebb áll nekem Chet Baker természetes, egyszerű és közvetlen megszólalásához.
Az album azontúl, hogy tisztelgés McCartney művészete előtt, az amerikai-(brazil) jazz nagyságát emeli újabb magasságokba. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a műfaj klasszikus hangzásait, a vérbeli swing muzsika életörömét, a jazz-samba finom pezsgését, a balladák mélységét. Azt a kikristályosodott stílust, amely ma is létezik és él, ha olyan mesterek dédelgetik, mint a lemezen játszó zenészek!
Silly Love Songs / My Love / Heart of the Country / Coming Up / No More Lonely Nights / Warm And Beautiful / Hi, Hi, Hi / Junk / My Valentine / Let Them in / Some People Never Know / Maybe I'm Amazed / Wonderful Christmastime
