Neset, Marius: Snowmelt 2016. november 15., Baris Gábor

Marius Neset & London Sinfonietta – Snowmelt (ACT – Hangvető)

Marius Softeland Neset norvég szaxofonos – aki mellesleg több fúvós hangszeren is játszik - mindössze 31 éves (1985.01.02.), és már számos díjat tudhat magénak hazájában. Már 25 évesen együtt dolgozott Django Bates-szel. 2004-ben megkapta a Nattjazz Talentum díját, 2011-ben a Haugesund-i Jazzfesztivál díját, 2014-ben a „Spellemanpriesen” díjat „Lion” című albumáért, amelyet a Trondheim Jazz Orchestra-val vett fel.
Játékában egyaránt ötvöződik Michael Brecker energikussága és Jan Garbarek spitiuális alázata.
Az albumot hallgatva szembesülhetünk az északi világ tisztaságával és azzal a nyugalommal, amit itthon mindenki csak keres, s rá szomjazik. Nagyon mély érzések lengik körül és teszik nemessé az egész zenei közeget, amiben valami új és egyéni született. Hűvös, igazi skandináv emocionalitással fűszerezett szimfonikus zenekar és jazz quartet ötvözete az album, ami valljuk meg elég jól sikerült. A fent említett két ismert szaxofonos úriember szellemisége is jelentősen érzékelhető. Rajtuk kívül aktívan érezhető Claus Ogerman hatása is a hangszerelésre vonatkozólag.
A lemezen közreműködő muzsikusok többsége a London Sinfonietta tagjai – őket most nem említem név szerint - Geoffrey Patterson vezényletével. A Quartet-ben közreműködnek: Ivo Neame – zongora; Petter Eldh – bőgő; Anton Eger – dob.

Prologue:
Marius szaxofonszólójával kezdődik, a kortárs zene és a jazz kellemes vegyülete, érdekes multifóniákkal. Energikus bevezető, hangulatfokozás és különböző jazz korszakok bemutatása következik a modern hangzástól egészen az archaikus időkig visszanyúlva.

Arches of Nature – Sirens:
Kérdések és válaszok hangzanak el zenei kontextusban, a szirének először mindenféle módon csak csábítanak, majd közelebb érve a hangjuk már mégsem annyira kellemes. Élvezetes szekundos menetek és sodró lendületű szenvedély lengi körül a hajóst, aki mégsem azt kapja, amit vár. (vö: Odüsszeusz kalandjai – Szirének)

Arches of Nature – Acrobatics:
Bőgő bevezetővel indul, amihez a dobos drum & bass groove-ot hoz szándékos botlások, majd belép a zongora. Ezután rögtön hallhatunk egy virtuóz fagottszólót, szaxofon válasszal. Komplex beszélgetés érzékelhető a hangszer csoportokon belül, illetve között, igazi társasági élet zajlik, gyors frappáns szólamok, gazdagon megkomponált reakciók, majd egy gondosan előkészített szaxofonszóló, majd újra visszatér a társalgás. Ha a tétel címéből keresek levonni való tanulságot, mindez az artista életét mutatja be, mit érezhet a levegőben, illetve amikor földet ér. Ez alapján is érdemes végiggondolni a tétel mondanivalóját.

Arches of Nature - Circles:
Ünnepélyes hangvételű kompozíció, fokozatosan kis finom akcentusokból épül fel, majd fokozatosan teljesedik ki. Engem erre az évszakra emlékeztet, amikor leesik az első téli hó, és magával hozza az ünnepélyes jellegét, végén egy rövidzárlattal. Igazából a hópelyhek körkörös mozgását mutatja be, ha jól odafigyelünk.

Arches of Nature – Caves:
Hirtelen egy barlangban találjuk magunkat, ahol sosem tudjuk, mivel találkozhatunk. Ebben az esetben virtuóz témákkal és változatos páratlan és polyritmikákkal. Marius kihasználja hangszerének teljes hangterjedelmét.

Arches of Nature – Paradise:
A zongora modern hangzást szolgáltat (vö: McCoy Tyner és Keith Jarrett), alatta mozgékony bőgő szólam, először timpani verővel megszólaltatott dobok, majd fokozatosan tér át verőre.
A zongora improvizáció alatt pedig a vonós kar kísér, nagyon kellemesen. Marius ebben a tételben Jan Garbarek-nek állít emléket. A tétel vége felé Tigran Hamasyan világát idézi meg, és ugyanazzal a vérmérséklettel is viszi végig a tételt.

Arches of Nature – Rainbows:
Pergődob és kortárs zenei elemek vezetik be a tételt, aztán végül elvonul a vihar és nagyon jól használja a vonóskart ennek bemutatására. Ez a tétel egy nagyon szép ballada. Claus Ogerman „Nightwings” című lemezét juttatja eszembe, annak hallgatása közben éreztem hasonlót. Annyira csodálatosak a természet csodái, ebben az esetben a szivárványok…
Ami külön tetszik, hogy sokszor használja különféle témarészletekhez a fagottot az egész album során.

Arches of Nature – Pyramidien:
Változatos polyritmikai elemek a ritmusszekcióban a szopránszaxofon hangjával ötvözve. Majd belép a zenekar változatos kollektív kommunikációval, és folyamatosan épül a tétel végéig, hogy felérjen a kompozíció a piramis csúcsára.

The Storm Is Over:
A vihar utáni csend érezhető a zenei közegből, a felhők résein átszűrődnek a napsugarak. Mindez zenei nyelven kifejezve. Nagyon jól harmonizál a szaxofon hangja a vonóskarral, persze, a teljes képhez a fa- és rézfúvókra is szükség van, amit bravúrosan alkalmaz a komponista. Elképesztő mennyire hatásos és modern hangást tud biztosítani a kis szekundos felrakás a vonóskaron, majd a szaxofon téma, amihez unisonoban a hegedű is hozzákapcsolódik. Nagyon misztikus hangulat lengi körül a tételt, érezhetően közeleg a változás.

Introduction to Snowmelt:
Marius multifóniáival indul el a tétel, amely során egy nagyon komplex szaxofonszóló lesz. Nagyon alaposan, átgondoltan épül fel, van benne valami légies és kézzel meg nem fogható, könnyen elmagyarázható érzés. A tétel végére tökéletesen érzékelteti az olvadás okozta cseppek potyogását.

Snowmelt:
Az előző tétel végén említett cseppeket most már a vonóskar és a dob is érzékelteti, amihez a tételelejéhez képest Marius szopránszaxofonra használt, ritmikai megerősítéshez a basszusklarinét is csatlakozik a bőgőhöz. Majd a rézfúvós kar is csatlakozik, a hangzás a jégcsapok földet érését is jól érzékelteti. Ezután zongoraszóló következik, ritmikai elemekben gazdag bőgő kísérettel, majd újra belép a zenekar tenorszaxofon szólammal, ami szólószerephez is jut, polyritmikus vonóskísérettel, később ugyanez az összeállítás unisosno témában bontakozik ki…
A tétel többi része legyen meglepetés.

Érdemes meghallgatni, aki bármennyire vonzódik Charlie Haden, Claus Ogerman, Jan Garbarek, Michael Brecker, Tigran Hamasyan, Keith Jarrett és Esjbjörn Svennson világához, az mind találhat kedvére valót ezen az albumon. Nagyon sok különböző hangulattal találkozhatunk, de érződik a súlyos északi elvégre norvég a fiatalúr.