Lundgren, Jan: Potsdamer Platz 2017. február 25., Gáspár Károly
Jan Lundgren - Potsdamer Platz (ACT - Hangvető)
„Északi szív”
Azt ismerik, hogy két svéd, egy finn és egy dán bemennek a német stúdióba? A poén az, hogy ez nem vicc! Ugyanis 2015 májusában pontosan ez zajlott le Berlinben, és így született a „Potsdamer Platz” című album, amely most (2017. február 24.) látott napvilágot az ACT kiadó jóvoltából.
Az 1966-os születésű zongorista, Jan Lundgren (Ő az egyik svéd) quartettje szólal meg az új lemezen, 11 dal erejéig. Tíz a zenekarvezető nevéhez fűződik, az utolsó „track”-en pedig Per Ödberg munkája, a „Tväredet” csendül fel.
Sokadszor van alkalmam az ACT gondozásában megjelent korongról írni, és azt gondolom, hogy -kimondva, de inkább kimondatlanul- az ECM által képviselt vonulatot preferálja a Siggi Loch nevével fémjelzett cég. Egyfajta ECM 2.0-ként „viselkedik” az ACT, persze nem hiszem, hogy örülnének ennek a definíciónak...
Eddig valóban olyan zenékbe „futottam bele”, amelyek akár az ECM „különutas” zenei nézetrendszerébe is beleillenének, azonban Jan Lundgren „Potsdamer Platz”-a most más tájakra is (!) kalauzol bennünket. Nagyszerű partnerek által rendelkezésére célja elérésében. A finn Jukka Perko-t alt- és szopránszaxofonon hallhatjuk. Bőgőn -a leginkább az Esbjörn Svensson Trio-ból ismert- Dan Berglund működik közre (a másik svéd). Doboknál a szintén sok-sok anyagon szerepet vállaló, dán Morten Lund játékát élvezhetjük.
Nos, visszatérve a lemez ars poetica-jára; ha nagyon be akarnám tuszkolni a jazz valamely vonulatába, azt mondanám: modern mainstream. De máris vitatkozom magammal (jaj, skizo tünetek...?!), mert, hogy ennél sokkal szélesebb skálán mozog a repertoár. Találunk filozofikus darabokat („No. 9”, „Never Too Late”, „On the Banks of the Seine”, „Tväredet”), a „Twelve Tone Rag”-ről a Kenny Garrett-féle „groove”-os - swinges egyveleg jutott eszembe (azért az az igazi „dög” hiányzik belőle...), de balkáni vizekre is evezünk, a „Dance of Majsa” révén, amelyben esz-tam lüktetés és jóféle „walking bass”-es részek váltogatják egymást.
Egyfajta Lundgren-enciklopédia a „Postdamer Platz”, amelyen a címadó dal Herbie Hancock klasszikusaira, a „Cantaloupe Island”-re és a „Watermelon Man”-re emlékeztetett.
Érdemes megfigyelni, hogy az észak-európai muzsikusok milyen szívvel-lélekkel, odaadással játszanak, és bizony a „fősodrás-ügyileg” is otthonosan, profin mozognak.
Lundgren és Perko szólóiból jól kiderül ez. Minden kompozícióhoz tökéletesen illő, passzoló rögtönzéseket nyújtanak, rávilágítva, hogy az „új szelek” vonulatait ugyanúgy értik-érzik, mint a be-bop, vagy későbbi, a hatvanas évekre -a jazz aranykorára- jellemző korszakokat.
Külön kiemelném a szopránszaxofon-zongora duóban előadott gyönyörűséget, a „Tväredet”-et. Léleksimogató Per Ödberg darabja, a fenséges előadás pedig egészen „földöntúlivá” varázsolja a korong lezárását.
Az általam eddig hallott ACT lemezek közül -számomra- a „number one” a „Potsdamer Platz”; tessenek meghallgatni!
Jan Lundgren: Potsdamer Platz (ACT 2017)
1. Potsdamer Platz
2. No. 9
3. Lycklig Resa
4. Bullet Train
5. The Poet
6. Never Too Late
7. Twelve Tone Rag
8. Song for Jörgen
9. Dance of Masja
10. On the Banks of the Seine
11. Tväredet
Jan Lundgren - zongora
Jukka Perko - alt- és szopránszaxofon
Dan Berglund - bass
Morten Lund - dob
