JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Kuroda, Takuya - Zigzagger

Kuroda, Takuya: Zigzagger 2016. november 02., Tettamanti Tamás

takuya-kuroda-zigzagger.jpg

Takuya Kuroda – Zigzagger (Blue Note - Universal Hungary)


Másodszor van szerencsém Takuya Kuroda lemezről kritikát írnom. És a szerencsét komolyan is gondolom, hiszen valóban egy nagyon érdekes trombitásról van szó. Az egyediségét talán japán gyökereinek is köszönheti, de elég közhelyes lenne mindent erre fogni. Természetesen a japános világ itt-ott visszaköszön (leginkább az intenzív pentaton témákban), azonban emellett is megjelenik egy egyedi – talán fúziósnak is mondható – színezet a zenéjében.

A lemezborító az előző („Rising Son”) lemez borítóját nagymértékben felülmúlja. Nekem elsőre Miles Davis „Bitches Brew” lemezgrafikáját juttatta eszembe, de ez véletlen egybe esés lehet csupán, hiszen a hangzó anyag egyáltalán nem követi ennek a Davis albumnak a zenei világát. A japán születésű trombitásnak ez a második Blue Note fémjelezte albuma, ami különösen nagy teljesítmény 36 évesen - a mai jazz zenei világot tekintve.

Az előző lemezének kritikájában azt írtam, hogy a lemezt felrakva egy „Roy Hargrove-os” utóérzés kerülgeti az embert. Ez a véleményem itt is megállja a helyét, de most már egy sokkal kiforrottabb világot hallhatunk, ami leginkább „önmagának a folytatása”. A zene most is nagyon „cool funk”, ugyanakkor egyértelmű elmozdulás érezhető egy „mainstream-esebb” irányba.

A lemezen közreműködő zenészek a hangszerek szempontjából is igen jól lettek kiválogatva. A szokásos ritmusszekciót a lebegős hangzású Rhodes elektromos zongora és harsona egészíti ki, ami nagyon jót tesz a lemez hangzásvilágának. A közreműködő zenészek: Adam Jackson - dob, Rashaan Carter – basszusgitár, Takeshi Ohbayashi - billentyűk, Corey King - harsona, Craig Hill – szaxofon.

Az albumról végül – szokás szerint - csupán egy felvételt szeretnék rövidebben bemutatni, mert véleményem szerint ez a szám adja vissza leginkább az igazi „Kuroda világot”. Ez a lemez 9. száma: a „Good Day Bad Habit” (Jó nap, rossz szokás). A dal címe igen könnyed, ahogy a szám maga is az: mesélős, izzadtságmentes hangszeres szóló, és egy kellemes vízesésszerű csobogás az egész szám alatt. A többi szám elemzését bízzuk a kedves hallgatóra!


Vissza a lemezhez