Hong, Hyeseon: Things Will Pass 2024. augusztus 20., Kovács Linda
Hyeseon Hong Jazz Orchestra - Things Will Pass (Pacific Coast Label)
2024 augusztusában jelenik meg a dél-koreai zeneszerző, Hyeseon Hong "Things Will Pass" címre hallgató szerzői albuma, melyet az általa vezetett Hyeseon Hong Jazz Orchestra-val rögzített. A lemez vendégművésze a kiváló szaxofonos, Rich Perry, egy dal erejéig pedig az ènekes Aubrey Johnson működik közre.
A zenekar tagjai egytől egyig fantasztikus zenészek és kiváló szólisták, ennek fényében a zenekar igen magas minőségben szólal meg, melyben Hong-nak, mint zenekarvezetőnek is óriási szerepe van. A zenekari hangképet csak még tovább emeli a nagyszerű hangmérnöki munka, melynek felvételét Aaron Nevezie készítette, a keverés pedig Dave Darlington munkáját dicséri.
Hong zenéje egyaránt táplálkozik a tradicionális bigband hangzásból, klasszikus zenéből, illetve néhol koreai zenei hatások is fel-feltűnnek.
Modern jazzről beszélünk, melyet a nyolcados lüktetés és a modális világ jellemez. Hong nagyon professzionálisan használja a hangszereket, szekciókat. A zene igen tömény, de organikus, nagyon szép ívek, érthető dramaturgia jellemzi. A témákkal nagyon szépen játszik, vezérfonalként van jelen a darabok egészében különböző variációkban, zenei szövetekben egyaránt.
A "Road to Hana" egy igazi nyitódal. Feszes funk groove-jára egyszerű, de vidám dallam épül, melynek harmóniái is egyfajta pozitív várakozással teli érzést jelenítenek meg. A főtéma jellegzetes dallama és riffje szinte az egész kompozíciót átszövi. A darab szépen felépített, Mike Fahie trombon- és David Smith trombitaszólói remekül ékelődnek be a dúsan megarranzsált zenei szövet közé.
A "Memories of Ladies" egy különleges, koreai zenei ihletettségű kompozíció. A monumentális bevezető után a főtémát önmagában a fuvola szólaltatja meg, ettől még erősebb a zenei kontraszt. Rich Perry szaxofonszólója fantasztikusan esszenciális, elegáns. A szóló végén visszatér az intro, előkészítve ezzel a befejező témát, amely variált téma, mely az ütemmutató változásában is megmutatkozik, Hong itt 7/4-et csempész be az addig négyben pulzáló groove-ba.
Szintén különleges hangképet kölcsönöz a „Raindrops Journey”-ben hallható fütty, mely a témát jeleníti meg, illetve a páratlan, 5/4-es ütemmutató. Ez a kedves, játékos dallam először csak fütyülve szólal meg, majd szépen építkezik. Az erre reflektáló zenei egységet a zongora vezeti fel, ami egy szép ívű, izgalmas tutti-ban végződik. Érdekes, bár nincs megjelölve, de több kompozícióban is éneket vélek felfedezni. Itt is így érzékelem, de vajon csak a fülem csal? :)
A "Run Away" című kompozíció az egyetlen énekes dal a lemezen. Kellemes kontraszt, Aubrey Johnson énekes impulzív, átütő karaktere jól áll a dalnak, amely kissé popzenei elemeket is magában hordoz. Matt Panayides gitáros jazz-rock soundja szintén jól illeszkedik a dal hangulatához.
"Waltz with Dad" címmel egy 3/4-es darabot hallhatunk. Nagyon szép harmóniákkal és felrakásokkal szólal meg a téma, ezt követően csak a szárnykürt játssza a főtémát, ami szintén egy ötletes megoldás. Fantasztikus szárnykürtszólót hallhatunk, amely David Smith játékát dicséri.
A "Treasure Hurt" tört ritmikai osztása miatt különleges érzete van a kompozíciónak. A téma szépen kanyarog, építkezik. Játékos, szuggesztív szólót hallhatunk Mike Fahie-től és szopránszaxofon-szólót Ben Kono-tól.
Sorban a hetedik "Night Climbing" című kompozíciónál tűnt fel, hogy mennyire jól eltaláltak a dal címei, abszolút kifejezik az adott darabot. Ezt a kompozíciót számomra a seprűjáték és Rich Perry tenorszólója teszi különlegessé. A téma végén a szaxofon mellet ismét énekhangot hallok :)
Az 5/4-es "Dance with Dracula" egy sötèt, baljós világot hoz, melyet a gitárszóló (Matt Panayides) csak tovább fokoz. Különleges Andrew Hadro baritonszaxofon- szólója, ami alatt Rhodes kíséret hallható.
Az album zárásaként a "We wwll Meet Again" című könnyed, funk-os kompozíciót hallhatjuk. Quinsin Nachoff játssza nagyszerűen a témát és a szólót is.
A "Thing Will Pass" egy nagyon masszív, alaposan kimunkált zenei anyag, professzionális játékkal és szuggesztív szólókkal. Számomra a hangszerelés erősebbnek hat, mint a kompozíciók maguk, de mindenképp egy nagyon értékes kortárs jazz zenei látkép arról, hogy kiben milyen zenei víziók és hatások érlelődnek saját zenévé, ami mindenképp az egyik legbátrabb zenei út.
