Cohen, Avishai: Almah 2014. április 15., Bögöthy Ádám
AVISHAI COHEN – ALMAH (Parlophone – Warner Music)
Avishai Cohen (1970), a kishazánkban is nagy népszerűségnek örvendő izraeli nagybőgő fenomén (magyarországi fellépései: Zsámbék, 2005.; Budapest, 2011.; Pécs, 2011.; Budapest, 2012.) immáron tizennegyedik albumát jelentette meg 1998 óta, ami az említett albumok zenei anyagának ismeretében teljességgel hihetetlen.
A többségében 2013 júniusában rögzített hangzó anyag ismételten az újító szándékú, friss Avishai-t mutatja be számunkra, hiszen a tőle az elmúlt időszakban megszokott klasszikus jazz trió felállást egy szokatlan összetételű vonósnégyessel (egy hegedű, kettő brácsa, egy cselló), illetve egy oboával egészítette ki (mely néha angolkürtre vált), amely koncepció egy rendkívül eredeti hangképet ad, újra bizonyítva azt, hogy Cohen nagyon jó hangszerelői vénával is rendelkezik. Az album cím választásának két oka van: Cohen lánygyermekét Almah-nak hívják, ám maga a zeneszerző hozzáteszi, hogy spanyolul ugyanez a szó „h” betű nélkül a végén lelket jelent, és meg kell mondani, hogy ebből az albumból bizony nem hiányzik a lélek.
A lemez felépítésében több olyan érdekességet is találunk, ami még azelőtt feltűnik, mielőtt leülnénk meghallgatni a szerzeményeket: a 10 számot magában foglaló album összesen alig 40 perc ráadásul 6 olyan dal is szerepel a lemezen, amelyek nem csakis és kizárólag Cohen tollából születtek. (A CD külsejét nézve a minimalista design nagyon pozitív, maximum a kiadványszerkesztésben érheti szó a ház elejét – de ez persze ízlés kérdése.) Az album zenei anyagának nagy része a feljebb említett felállásból fakadóan megkomponált, így közvetlen képet kapunk Cohen elképzeléseiről, amit a külföldi kritikákban is olvasható módon leginkább a klasszikus zenei gyökerekkel lehetne jellemezni. Persze a vonósnégyes már eleve magában hordozza ezt az irányt, és itt szeretném megjegyezni, hogy ezt az anyagot szigorúan csendes, nyugodt körülmények között szabad meghallgatni, mert sok apróság van elrejtve benne. Az indító két darab, az Overture „Noam” valamint a „Song for My Brother” rendkívül erős nyitánynak mutatkozik, amelyekben nagyvonalakban felvázolja a hallgató számára, hogy mi is várható a folytatásban. Aztán rögtön a harmadik számban ez meg is cáfolódik, ugyanis az „On a Black Horse/Linearity” című számban Cohen hosszú idő után újra előveszi a basszusgitárt – azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy a nagyon jól kitalált szerkezetet, a nagyon virtuóz unisono futamokat, és bőgő walkingos jazz zongoraszólót is bőven elbírta ez a mindösszesen 4 perces szám. Ezután egy három részes tétel következik (A Child Is Born; Arab Medley; Southern Lullaby), amelyben Cohen a más-más kultúrák zenéje előtt tiszteleg. A hetedik és nyolcadik számnál számomra egyből a korábbi nagy berobbanást hozó „Gently Distrubed” album jutott eszembe: a „Hayo Hayta” visszaköszönő, egyre rámenősebb ostinato-ja valamint a „Shlosre” nyitó zongora ritmizálása, dallam recitálása egyértelműen ezt idézik fel. Az utolsóelőtti szerzemény, „Kefel” egy nagyon szép vonós, zongorás bevezetővel indul, amely után egy újabb korábbi album (Duende – nagybőgő, zongora duós album) idéződik fel, amikor is Cohen duóban marad a nagyon színesen játszó zongoristával. A búcsúzó dalban pedig a mikrofon mögé áll a főhős és elénekel egy nagyon szép Ram Da-Oz által komponált művet.
Véleményem szerint Avishai Cohen megint rátalált arra az útra, ami a közönséghez vezet, a kristály tiszta zenére, ami mindenkit megmozgat, aki nyitott és érdeklődő. Igazán megéri ezt a kis időt ráfordítani!
Szám lista:
1. Overture ’Noam’ , Op. 1. | 2. Song for My Brother | 3. On a Black Horse/Linearity | 4. A Child Is Born | 5. Arab Medley | 6. Southern Lullaby | 7. Hayo Hayta | 8. Shlosre | 9. Kefel | 10. Kumi Venetse Hasadeh |
Közreműködő zenészek:
Avishai Cohen – nagybőgő, basszusgitár, ének
Nitai Hershkovits – zongora
Ofri Nehemya; Amir Bresler – dob
Cordelia Hagmann; Keren Tannenbaum – hegedű
Amit Landau; Noam Haimovitz Weinschell; Galia Hai – brácsa
Yael Shapira – cselló
Yoram Lachish – oboa, angolkürt
