Cervini, Ernesto: Tetrahedron 2020. október 01., Gáspár Károly

Ernesto Cervini - Tetrahedron (Anzic Records)

„Poliéder – Jazz”

„A tetrahedron (magyarul: tetraéder) egy négy háromszöglappal határolt poliéder. Az egyetlen konvex három dimenziós poliéder, aminek négy lapja van.”

Nos, be kell valljam, a fentieket nem saját kútfőből merítettem; a Wikipédia segítségét vettem igénybe, hogy megtudjam, mit is jelent pontosan a jelenleg lejátszómban pörgő lemez címe. Persze enyhe túlzás lenne, ha azt állítanám: most már értem...

A művész, akinek nevéhez fűződik ez a bizonyos „Tetrahedron” album, nem más, mint Ernesto Cervini (1982), aki a kanadai jazz szcéna egyik nagy büszkesége. Jól bizonyítja ezt az is, hogy a kiváló dobos idén a rangos Juno Award-on „Az év jazz albuma” díjat nyerte el „Abundance” elnevezésű korongja révén.

Cervini a „Tetrahedron” rögzítésének okán Luis Deniz altszaxofonossal és Rich Brown basszusgitárossal vonult stúdióba Toronto-ban tavaly áprilisban, de velük volt sztárvendégként az Egyesült Államokból érkezett gitáros, Nir Felder is.

A „Tetrahedron”-on nyolc kompozíció hallható, ezek közül a „Boo Radley”-t, a „Stro”-t, a „Wandering”-et, és a „The Sneaky Two”-t Cervini jegyzi, de felcsendül a magyar származású Sigmund Romberg leghíresebb, jazzisták által sokat játszott szerzeménye, a „Softly, as in a Morning Sunrise”, Vince Mendoza „Angelicus”-sza is, no meg Bunky Green „Summit Song”-ja. Sőt, Rich Brown szintén „beszállt a buliba”, hiszen Tőle a „Forward Motion”-t adja elő a csapat.

Nem szeretnék előítéletes lenni, de tán még azok a dobosok is, akik komponálásra adják a fejüket „megmondják az őszintét”, hogy bizony nem vetik meg a bonyolult, ritkábban előforduló, elsősorban páratlan beosztást darabjaikban.

Így van ez Cervini esetében is. Úgy vélem, két út lehetséges ebben az esetben. A rosszabbik, hogy erőltetett „menőzés” alakul ki a muzsika rovására, vagy abszolút a zeneiséget szem előtt tartva történik mindez.

Jelentem: Cervini teljes mértékben az utóbbi csapáson halad. Hiába az időnként „kiszámolni is nehéz” metrumok, mégis könnyedén, gördülékenyen szólalnak meg a témák, majd az improvizációk.

Köszönhető ez Cervini erős szerzői vénájának, és persze annak, hogy Ő és kiváló partnerei a „supreme” kategóriába tartozó jazzisták, nagybetűs MUZSIKUSOK!

Bár a lemez inkább a műfaj fúziós területén mozog, mégis olyan élményt nyújtott, olyan hangulatot sugárzott felém, amely erősen mozdul a modern mainstream felé szellemiségében. És ugye egy magamfajta fősodrás „fan”-nek örömet okoz ez, és tanúságtétel afelől, hogy a jazz ezen irányzata örök.

Első találkozásom volt Cervini-vel és csapatával a „Tetrahedron”, ami nagy élmény jelentett számomra! Úgy vélem, Önök is így lesznek ezzel.

Ernesto Cervini: Tetrahedron (Anzic Records 2020)

1. Softly, as in a Morning Sunrise

2. Forward Motion

3. Angelicus

4. Boo Radley

5. Stro

6. Summit Song

7. Wandering

8. The Sneaky Two

Ernesto Cervini - dob

Luis Deniz - altszaxofon

Nir Felder - gitár

Rich Brown - basszusgitár