Catherine, Philip: New Folks 2014. január 17., Gyémánt Bálint
Catherine & Wind Duo Art - New Folks (ACT - Hangvető)
Philip Catherine és Martin Wind duó lemeze éppen a legjobbkor került a kezembe, ugyanis elég régen nem tudtam időt tölteni nyugodt zenehallgatással.
Aki nem ismerné, Philip Catherine 71 éves belga gitáros, angol édesanyától Londonban született. Én a nevével először a MEZZO televíziócsatornán találkoztam. Ha az emlékezetem nem csal, talán Bireli Lagrene francia gitárzsenivel muzsikáltak együtt.
Martin Wind egy fiatalabb generációhoz tartozik, de neve már a legnagyobbak között tűnik fel. Olyan bőgős, akinek nagyon fontos a saját produkció, több duó formáció, saját quartet, sőt szóló projekt is fűződik a nevéhez.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a korong az ACT Music kiadványa, a lemez producere pedig Siggi Loch. Ez már önmagában garancia egy igen komoly produkcióra.
A hangzás csodálatos. Igazi öröm hallgatni a fantasztikus gitár-bőgő duó kamaramuzsikálását. A kérdés számomra mindig az, hogy van-e létjogosultsága egy ilyen formációnak. 2014-et írunk és felvonultatott a jazztörténet már néhány duó lemezt.
Juhász Gáborral beszélgettünk körülbelül egy éve a modern gitározás fogalmáról és felmerültek nevek, hogy a hazai jazz szcénából vajon kik a legmodernebb gitárosok. Nyilván egyből azon kezdtem törni a fejem, hogy ki az, aki a legtöbb effektpedált vette meg, hogy bármikor előtudjon adni egy sugárhajtású repülőgép leszállást hangról-hangra, Gábor viszont megfordította a kérdést...
Azt mondta, hogy a legnehezebb egy régi soundon megszólalni korunk zenéjében. Tehát az a legmodernebb gitáros, aki úgy hangzik, mintha régi időket idézne meg, mégis mai kompozíciókba olvasztja saját egyéniségét. Innentől egyértelmű a válasz, a legmodernebb jazz gitáros Gyafi (Gyárfás István).
Azóta is sokat gondolok erre a beszélgetésre, és teljesen más füllel hallgatok egy olyan "hagyományörző" zenészt, mint Philip Catherine.
A lemez felvonultat saját darabokat, mindkét muzsikus tollából, de Paul McCartney és Dexter Gordon kompozíciói is felcsendülnek. Annak ellenére, hogy csak két hangszert hallunk, végig fenntartják a hallgató figyelmét.
Szerintem ez a CD, egy igazi csemege minden jazz rajongó számára. Egy időutazás, amely emlékezteti a hallgatót, hogy a legfontosabb mégiscsak a jelen...
