Carrington, Terri Lyne: Waiting Game 2020. augusztus 07., Simády Béla
Terri Lyne Carrington + Social Science – Waiting Game (Motema Music, 2019 november)
Az 55 éves amerikai dobos hölgy tavaly novemberben megjelent dupla albumának az ad aktualitást, hogy a DownBeat magazin 2020 augusztusi számában megjelent kritikusi szavazás során az „Év jazz albuma” díjat nyerte el.
„Azt akartuk, hogy aki meghallgatja az első lemezt, annak teljes meglepetés legyen a második – és vice versa. Szeretjük az R&B ütemeit, és szeretjük az avantgard jazzt is. Az álmaim csúcsa, hogy a Rolling Stones dobosa legyek, de szerettem a karrierem elején Steve Coleman zenekarában is játszani.”
Miles Davis már a '70-es évek végén azt kérte a kritikusoktól, hogy "social music" címmel írjanak a zenéjéről, nem szerette a kategóriákat, nem kedvelte a jazz szót, szerette volna az albumait a fiatal fekete hallgatósághoz minél nagyobb arányban eljuttatni. A "társadalmi zene" nem volt olyan ijesztő, mint a jazz, és ez így van most is. Korunk legnépszerűbb előadói sem hagyják magukat skatulyába gyömöszölni, mixelik a funk, R&B, soul, jazz elemeket, és a fő célpontjuk most is az afro-amerikai fiatal zenehallgatók tábora. Robert Glasper, Marcus Miller, Derrick Hodge, Kendrick Scott, Kamasi Washington, Christian Scott..., vagy a hölgyek, Cindy Blackman (Carlos Santana felesége), Sheila Escovedo (Prince egykori menyasszonya), Me'Shell Ndegeocello (ejtsd: misel endegeocsolló!) (aki most egy számban közreműködik). Érdekes, hogy Miller "Afrodeezia" lemezének "I Can't Breathe" című záró felvétele mennyire aktuális lett nemrég a George Floyd gyilkosság ürügyén.
És itt van nekünk TLC (kedden lett 55 éves!), aki tudományos szintre emelt társadalmi zenéjével jutott el az említett díjig. Szinte biztos, hogy nem véletlenül kapta az elismerést, hiszen amellett, hogy remek albumról van szó, a zsűri érzékelhette - a szavazás alatt már tartott a "Black Lives Matter" mozgalom -, hogy a számok címei, a dalok szövegei a mai amerikai társadalom érzékeny problémáit érintik és rendkívül aktuálisak lettek. Talán a legélesebb kritika a címadó szám, a „Waiting Game”, amit Carrington nem sokkal Donald Trump megválasztása után írt, és a dobos szavaival „arról szól, hogy várjuk az elnök távozását, de egyúttal egy metafora az összes többi dologra, amire várunk”.
TLC jól választotta zenész partnereit, Aaron Parks, Matthew Stevens, Derrick Hodge a jazz képviselői, a többiek, főleg az énekesek a soul, R&B vonalat képviselik. Feltétlenül meg kell említeni Kassa Overall amerikai dobos MC/DJ-t aki már évek óta ennek a zenei ágazatnak az elismert képviselője, és a samplerek, effektek, lemezjátszók használatával rendkívül modern hangzásúvá teszi az albumot. Említést érdemel továbbá a csodálatos hangú Debo Ray énekesnő, aki a számok többségében szerepel.
Aki pedig eljut a második CD meghallgatásáig, az Carrington vágyának megfelelően alaposan meglepődhet, hiszen Parks, Matthews és Esperanza Spalding segítségével egy erősen avantgard jellegű 4 tételes (43 perces) jazzlemezt kapunk, itt már valóban a hangszeres tudás kidomborításával. Egyáltalán nem egy bónusznak tűnik, sőt mindenki döntse el maga, melyik a „fő” lemez… a dupla borítóban könnyedén ki lehet cserélni őket. A lényeg, hogy legyen a polcunkon, a többi között. Mindenkinek ezt javasolom.
Tracklist:
CD 1
1. Trapped in the American Dream
2. Bells (Ring Loudly)
3. Pray the Gay Away
4. Purple Mountains
5. Waiting Game (Acapella)
6. The Anthem
7. Love
8. No Justice (For Political Prisoners)
9. Over and Sons
10. If Not Now
11. Waiting Game
CD2
1. Dreams And Desperate Measures (Part I – IV)
Terri Lyne Carrington – dob, ének
Aaron Parks – billentyűs hangszerek
Matthew Stevens – gitár
Morgan Guerin – szaxofon, basszusgitár
Debo Ray – ének
Kassa Overall – MC/DJ
és a vendégek:
Me’Shell Ndegeocello – ének
Esperanza Spalding – bőgő
Malcol-Jamal Warner – rap
Nicholas Payton – trombita
