Carrington, Terri Lyne: The Mosaic Project 2011. augusztus 29., Dr. Gregorits János

Erődemonstráció. De nem az erősebb, hanem a gyengébb nem részéről, akik ma Amerikában már jelentős szeletet tudhatnak magukénak a jazz tortájából. (Tortácskájából?) Ezt az érdekes albumot ugyanis kizárólag nők hozták létre, szám szerint huszonegyen. Ez a szerencseszám úgy jött ki, hogy a muzsikusokhoz sorolták az egyik dal előtt - az amerikai börtönviszonyokat bíráló - bevezetést mondó Angela Davis-t, aki a hetvenes évek amerikai polgárjogi mozgalmainak szupersztárja volt jellegzetes gombafejével.  (Frizuráját még névrokona, a hiú Miles is megirigyelte és rögtön beszerzett magának egy ilyen parókát.) A zenész-családból származó Terri Lyne Carrington nagyapja dobjára mérte az első ütéseket, és ez oda vezetett, hogy tízévesen már túl volt első professzionális fellépésén. Ma kétségtelenül ő számít a legelismertebb női dobosnak, aki már jó két évtizede a vezető jazzmuzsikusok köréhez tartozik. Partnerei között olyanokat találunk, mint Dizzy Gillespie, Oscar Peterson, Herbie Hancock, Wayne Shorter, Al Jarreau, Stan Getz, Carlos Santana és Joe Sample. (Egyébként a Berklee School of Music tanára is.) Albumához jól megválogatta a csapatot, melynek tagjai – tényleg mozaikszerűen - különböző zenei irányzatokat képviselnek. Megtalálhatjuk köztük úgy a bebop, mind a soul, vagy a funk, mi több: a Great American Song Book (Irving Berlin: „I Got Lost in His Arms“) elemeit is. Dianne Reeves, Dee Dee Bridgewater, Nona Hendryx, Carmen Lundy, Cassandra Wilson, Gretchen Parlato, Shea Rose énekelnek, Esperanza Spalding énekel és bőgőzik, Patrice Rushen, Helen Sung és Geri Allen váltják egymást a billentyűknél, Linda Taylor gitározik, Chia Yin Carol Ma hegedűl, Anat Cohen és Tineke Postma szaxofonozik, Ingrid Jensen trombitál, Hailey Niswanger fuvolázik, Mimi Jones basszusozik, Sheila E ütőzik és Carrington természetesen dobol. A muzsikusok közül a legerősebb benyomást a vokalisták tették rám. Elsősorban a papírformát megcáfoló Esperanza Spalding, aki saját szerzeményében a „Crayola”-ban, a komplikált dallamot magabiztos fölénnyel – és charme -mal - interpretálta. Dianne Reeves, a koronázatlan királynő, természetesen most is hipnotikus erővel énekelt, tulajdonképpen holtversenyt kellene hirdetnem, de ezt átengedem a hallgatóknak.