Carrington, Terri Lyne: Love and Soul 2015. szeptember 20., Berdisz Tamás
Terry Lyne Carrington The Mosaic Project - Love and Soul (Concord – Karsay)
A CD munkacíme "jazzkompozíciók R 'n’ B stílusban" is lehetne akár...
Terry Lyne Carrington (1965), a háromszoros Grammy-díjas dobos-zeneszerző-énekesnő új lemezét tartom kezemben. A hölgy már játszott eddigi karrierje során mindazon jazzművészekkel, akikkel "érdemes" játszani... Dizzy Gillespie-től Herbie Hancock-ig.
Pár éve már járt hazánkban a művésznő a legfrissebb, Mosaic Project elnevezésű "hölgykommandójával" a Műpa-ban, de akkor a műsor fele-fele arányban tartalmazott vokális, populárisabb és instrumentális, kicsit "csapkodós", embert próbáló jazzt. Hímsoviniszta férfitársaim is nyugodtan meghallgathatják a CD-t, a hölgyek nem vallanak szégyent, sőt igen komoly hangszertudással rendelkeznek, öröm hallgatni a játékukat!
Terry Lyne Carrington-t erőteljes, határozott dobolás jellemzi. Legelső élményem vele kapcsolatban egy John Patitucci lemezhez köthető. Értetlenül, hitetlenkedve forgattam a lemezborítót, nézegetve a lemezen közreműködő zenészek fotóit... Egy lány dobol...
Aztán az évek során megszoktuk tőle, hogy bizony megállja a helyét a hölgy megannyi zenei környezetben. Ez a lemez is ezt a muzikális sokszínűséget bizonyítja.
A feketék könnyűzenéjének fontos pillére az úgynevezett R 'n’ B stílus. Ez a CD tökéletesen hozza a stílus elvárt jellemzőit.
A dobhangszínek szinte számonként teljesen mások, hozzájárulva ezzel is a lemez zenei változatosságához. A tompa, színtelen dobhangok, a 70'-es évek hangzása most amúgy is reneszánszát éli. Itt az is emeli számomra a lemez értékét, hogy ezeket a hangszíneket akusztikus dobfelszerelésből állították elő, nem pedig gépeket, zenei loop-okat használtak. De a legmodernebb csillogó hangszínek is előfordulnak a korongon.
Minden dal egy külön stílus, karakter. Más-más hangképpel szólalnak meg a dalok, és ami még a lemez sokszínűségéhez hozzájárul: 12 dal, 12 stílus, 12 énekesnő.
1. Natalie Cole
2. Chaka Khan
3. Oleta Adams
4. Jaguar Wright
5. Valerie Simpson
6. Nancy Wilson
7. Chanté Moore
8. Lalah Hathaway
9. Terry Lyne Carrington
10. Paula Cole
11. Ledisi
12. Lizz Wright
Azt gondolom, ez a lista akár garancia is lehet arra, hogy nem akármilyen zene hallható majd a korongon, már csak ezért is nagy kíváncsisággal álltam neki a lemez meghallgatásának.
A kísérő zenekar alázatos, tökéletesen játszik. A zene az R 'n’ B-hez illően helyenként monoton, de egy-egy nem túl hosszú hangszeres szólóval oldják ezt az érzetet. Aztán helyenként meg van spékelve néhány páratlan ütemezéssel, eltolt basszus ritmikával, de annyira zenei módon, hogy csak többszöri meghallgatás után derült ki, hogy itt kevesebb, ott több, illetve mi is ez a furcsa tempó érzet...? Helyenként pedig két tempó zajlik egyszerre: egy lassú, nyugodt, amire reagál a dupla érzetű dob groove, amit végre nem egy gép "dobol".
A lemez igényli, hogy többször is hallgassuk meg, mielőtt véleményt formálunk róla, fontosak az apró részletek, zenei trükkök, hangszínek. Nem csalódunk majd azokban a pop-jazz dívákban sem, akiket nem ebben a zenei környezetben szoktunk meg! Érdekes lemez, érdemes "kipróbálni", dobosoknak pedig akár kötelező anyagként fel is írnám szívesen!
