Brown, Norman: It Hits Different 2024. április 23., Szili Róbert

Norman Brown – It Hits Different (Shanacie)

Március végén jelent meg az amerikai gitáros Norman Brown új albuma, az „It Hits Different”, a smooth jazz kedvelők nagy örömére. Az idén 54 éves zenész termékeny életutat mondhat magáénak, hiszen ez a lemeze már a tizennegyedik a sorban.

Norman Brown 1970-ben született Shreveport-ban (Louisiana), és Kansas City-ben nőtt fel. Gyermekkorától érdekelte a zene, 8 éves korában már bátyja gitárja vonzotta, és gitáros zenéket hallgatott, pl.: Jimi Hendrix-et.

Amikor megismerkedett Wes Montgomery játékával, figyelme visszavonhatatlanul a jazz felé fordult. Zenei tanulmányokat Hollywood-ban folytatott, ahol aztán később maga is tanár lett.

Első albumát 1992-ben adta ki, majd sorban érkezett a többi, különböző díjakat megnyerve. Köztük Grammy-díjas, illetve Grammy jelölt lemez is található.

Olyan kiválóságokkal dolgozott/ dolgozik együtt, mint: George Benson, Dave Koz, Brian McKnight, Kirk Whalum, Miki Howard, Jeff Lorber, Gerald Albright, Rick Braun, Peabo Bryson, Chanté Moore, a teljesség igénye nélkül.

Új albumán tizenegy szerzemény található, hamisítatlan smooth jazz hangzással, hangulattal, helyenként a Fourplay zenéjére emlékeztetve.

Játékán legnagyobb mértékben George Benson hatását érzem, de természetesen a gyökerek Wes Montgomery-hez nyúlnak vissza. A gitárhang szinte végig tiszta, „Bensonos”, „koppanós” hangindítással, és a jól bevált, szólamot vastagító oktávos játékmódot is hallhatjuk, ahogy akkordszólót is. Nagy a hangsúly a ritmikán, ismétlődő riffeken, jellemző a blues íz, ahogy a Jazz, R&B, Pop stíluselemek is.

Az album nyitó darabja az „Anything” groove-jával, könnyed dallamával, szintetizátor szólamaival, slap bass-szel azonnal pozícionálja a zenét a hallgató számára.

Ezután a „To Forever” egy líraibb hangvételt hoz vokállal kiegészülve (James Champion). Szépen felépített egyre növekvő dinamikájú zenedarab.

A „Chicken Shack” dinamikus, sodró, nyolcadosan lüktető basszussal, virtuóz, sokszor egy harmóniára játszó gitárszólóval kényezteti a hallgatókat.

Ezután a címadó „It Hits Different” következik tömör hangzással nagy dinamikai váltásokkal. Itt ismét hallhatunk éneket, mégpedig a társszerzőt Wirlie Morris-t.

Következő darab a „Strollin’”, amely számomra kifejezetten a Fourplay-t idézi hangzásban, dallamvilágban. Ebben a számban közreműködik a Spyro Gyra-ból ismert billentyűs, Tom Schuman. A szólón a gitár és a zongora osztozik, a háttérben vonós szőnyeggel, kellemes hallgatni valót alkotva ezáltal.

Ezután az „Ausar” kissé más világba repít minket. Jóval akusztikusabb, meditatív jazz muzsika. Nem slágerzene, minden esetre engem ez fogott meg legjobban az albumról.

Az ezt követő „Wings of Love” visszahoz minket a szintetikus zene területére. A vokállal, dobgépszerű dobritmussal kifejezetten populáris irányba mutat.

A „Cloud Chase” az album kellemes latin ritmusra épülő darabja. Gyönyörű gitárhanggal, nyugalmat árasztva lehet társunk akár utazás közben.

A „Can’t Stop Tryin” slágergyanús, már-már ismerősnek tűnő oktávosan játszott témával, sodró lendülettel, fúvósszekcióval fűszerezve pozitív életérzést sugároz a hallgató felé.

Az utolsó két szám a „Sundance” blues-os dallamokkal, nyugodt tempójával, majd a „Casual Cool” kissé lendületesebben, popos hangzással jól elhelyezett finálé zeneként zárja a sort.

Az album kifejezetten kellemes hallgatni való, igényes, szórakoztató, de minőségi zene. A jellemzően négy perc alatti számhosszok azt sugallják, hogy rádióbarát, könnyen emészthető zenére számíthatunk. A gitárjáték nem a világ megváltásáról, végtelen improvizációkról szól, de első osztályú, és nagyon „smooth”.

Jó zenehallgatást kívánok Norman Brown új lemezéhez!