Bridgewater, Dee Dee: Midnight Sun 2011. szeptember 16., Kertész Erika
Ismerősen új lemezzel jelentkezett napjaink egyik legmeghatározóbb jazz-énekesnője, Dee Dee Bridgewater. A Midnight Sun egy amolyan amerikai filmbe illő igazi válogatás CD, melyre a főszereplő Valentin nap alkalmából ráteszi párjának kedvenc szerelmes számait, ezzel kifejezve iránta táplált mély érzelmeit. (A Michigan-ben nevelkedett afro-amerikai Denise Eileen Garrett-nek már 20 évesen beköszöntött a szerelem, vagy mondjuk így, a “rossz sors”, a trombitás Cecil Bridgewater képében, aki 1970-ben feleségül vette és New Yorkba vitte magával. Alkoholista, féltékeny férje –aki ütötte-verte- elöl menekült lányával, Tulani-val Párizsba! – a szerk.)
A tizenegy ballada a szerelem színes hálójának minden zegzugába beleles, mindenki megtalálja a hozzá vezető szálat: aki rózsaszín ködbe burkolózik, akit az élet messze sodort a szerelmétől, aki kétségbeesetten várja, hogy feltűnjön álmainak megtestesülése, aki már lemondott róla, aki még mindig vágyakozik rá, aki már elveszítette, aki türelmes, és aki szerint már késő.
A lemezen szereplő dalok már szerepeltek Dee Dee korábbi lemezein, melyeket egy kivételével mind Grammy-díjra jelöltek. A lemez címadó dala a kétszeres díjat nyert “Dear Ella” című korongon vált ismertté az énekesnő interpretációjában. Ezen kívül olyan gyönyörű dalokkal találkozhatunk még, mint például az “Angel Eyes”, a varázslatos “The Island”, egy szívet szaggató medley az “I'm a Fool to Want You” és az “I Fall in Love Too Easily” balladák elegyéből, és nem utolsó sorban Kurt Weill több szerzeménye is felcsendül (My Ship, Speak Low, Here I'll Stay). A sorból nem maradhatott ki Horace Silver egyik balladája sem (Lonely Woman), akinek az énekesnő 1995-ben egy egész lemezt szentelt “Love and Peace” címmel.
Két francia nyelvű mű is tarkítja a lassú, szomorkás lemez repertoárját, melyek közül a “L'Hymne á l'Amour” című Edith Piaf dal (J'ai deux amours) eddig csupán Japánban jelent meg az ugyanerre a névre keresztelt lemez bónusz felvételeként.
Hangszerelés tekintetében az eszközök széles skálájával találkozhatunk a számokat hallgatva. A gitár-ének duótól kezdve a klasszikus felállásnak számító zongora-bőgő-dob hangzáson át egészen a romantikus nagyzenekari játékig egytől egyig gyönyörűen felépített, tökéletes hangzásvilágú szerzemények gazdagítják a lemezt Az újramaszterelt felvételek hangzása Sangwook “Sunny” Nam és Doug Sax keze munkáját dícséri.
De a gyönyörű dalok, a szívbe markoló szövegek, a kifogástalan hangszerelések vajmi kevesek lennének Dee Dee Bridgewater átütően érzelmes, magával ragadó előadásmódja nélkül. Ahogy a borító belsején legidősebb lánya, egyben menedzsere fogalmaz, Dee Dee egy vakmerő utazó, egy kalandor. Mégis, a gyémánt torkú felfedező úgy tör előre, hogy közben anyatigrisként védelmezi a jazz tradícióit.
A válogatásalbum rendkívüli sokszínűsége talán kalandos életútjára és a különböző stílusok között átívelő karriejére is visszavezethető. A Thad Jones/Mel Louis Big Band-ben kezdte pályafutását 1970-ben, majd a hetvenes években Max Roach, Sonny Rollins, Dexter Gordon és Dizzy Gillespie oldalán énekelt. Még a popzene irányába is tett egy kis kitérőt, mielőtt Párizsban ismét a jazzt választotta útjául. Grammy-díjai mellett a színházi Tony-díjjal is kitüntették az “Óz, a nagy varázsló”-ban Glinda, a déli jó boszorkány szerepének megformálásáért.
Bár Valentin napja talán kicsit messze van még, a lemez nélkülözhetetlen kelléke lehet a közelgő őszi-téli borozgatós estéknek a reménytelenül romantikus lelkek otthonaiban.
