Kikkel beszéltem? – 80. rész: Kurt Rosenwinkel (2010. május 1. - Budapest Jazz Club)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Ez egy érdekes történet…
Az akkor Berlinben élő amerikai gitáros, Kurt Rosenwinkel (1970) triójával érkezett a Múzeum utcai Budapest Jazz Clubba. Bóna Laciék akkoriban indították a Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozatukat.
Az 1993-ban megjelent Paul Motian and the Electric Bebop Band CD volt az első, amin hallottam játszani.
Aztán a lemezgyűjteményembe kerültek olyan Mark Turner és Chris Potter CD-k is, melyeken Rosenwinkel gitározott.
De az első saját neve alatt megjelent CD-je, amit begyűjtöttem, az a 2001-ben kiadott „The Next Step” volt.
A BJC-ben a triója így állt fel: Kurt Rosenwinkel gitár, Eric Reevis bőgő, Kendrick Scott dob.
Bóna Laci megkért, hogy menjek be a beálló próbára, mert ő csak a koncertre fog odaérni.
Nos, a beálló próba gond nélkül lement.
Az öltözőben Kurt kérdezte tőlem, hogy vörös bor nincs? Mondtam neki, félre érti a helyzetet, én nem a személyzet tagja vagyok, de várjon egy kicsit, kimegyek a büfébe és intézkedem. A vörös boros palackkal a kezemben visszamentem az öltözőbe. Rosenwinkel nagyon megörült. Mondta, hogy koncert előtt egy pohárkával megiszik. De mivel pohár nem volt az öltözőben, így az üvegből slukkolt egy jó nagy kortyot. Közben a belső szobából kijött egy hölgy –mint kiderült a gitáros barátnője- és bemutatta nekem. Orosz neve volt, Kurt elmondta, hogy jelenleg a berlini egyetem jazztanszakán tanít, és ott ismerte meg Ludmillát. Erre én is bemutatkoztam a hölgynek és a nevem után azt is mondtam, hogy a Bartók Rádió jazz szerkesztője vagyok. Erre Kurt szeme elkerekedett és kérdezte, és az ő lemezeit is játszom a műsoraimban? Mondtam neki, hogy már 1995 óta igen. Játszottam már olyan CD-ket a műsoraimban, amin ő gitározott. Például Paul Motian-től a „Reincarnation of a Love Bird”-öt. És az évtized elején az ő saját CD-jét, a „The Next Step”-et. Erre szorongatni kezdte a kezem és azt mondta: „Thanks so much, Robert”. Ezután bement a hölggyel a belső szobába. Én meg odamentem a sarokban ülő Eric Reeves-hez és megkérdeztem tőle szerinte a nyáron megjelenő Marsalis Family lemez után várható-e európai turné? Eric azt válaszolta neki egyelőre még nem szóltak. Erre tovább faggattam, ha mégis jönnek, akkor kb. mennyi lesz a gázsi? Mondta, neki megvan a fix gázsija, de hogy az egész csapat mennyibe kerül, azt nem tudja. Annyit azonban elárult, hogy ezeket a menedzser intézi, és ő igen pénzéhes. Mondtam, hogy én jóban vagyok Branford-dal és Wynton-nal is. Ezen jót nevetett, és azt mondta, az kevés, a menedzser dönt. Aztán a menedzser akkorát kért tőlünk, hogy a Marsalis Family produkciót nem hoztuk Magyarországra. (Igaz, más sem…)
A Kurt Rosenwinkel Trio aztán a totál teltházas Budapest Jazz Clubban nagyon jó koncertet játszott. A közönség tombolt. Ha jól emlékszem, akkor három ráadást kellett játszaniuk!
Miután megjelent a cikk Bóna Laci írt, hogy ezt még írjam a végére: "Jó a sztori, esetleg még hozzáírhatod, hogy a tényleg jól sikerült
koncert után Balázsékkal (hangmérnök) mentek techno partira, mert Kurt minden áron azt akarta (aztán lehet, hogy Ludmilla). No ennyit a jazzről. Mindenkiről kiderül, hogy a technot szereti, a jazz csak álca..."
