New Dimension Workshop: Hungary Holocaust 70 2016. augusztus 15., Horváth László
New Dimension Workshop - Hungary Holocaust 70 – DVD koncertfelvétel (Logos Publishing House)
Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Kathy Horváth Lajos (hegedű), Babits Antal (basszusklarinét), Klenyán Csaba (klarinét), Fekete László (ének)
A magyarországi Holokauszt áldozatainak emlékére rendezett, „Magyar Holokauszt 70.” című, ingyenes koncertet 2014 szeptemberében tartották Győrben. Stílszerűen a volt zsinagógában, ami ma már Egyetemi Hangversenyteremként funkcionál. A fellépők különböző vallási, etnikai háttérrel rendelkező zenészek, akik ily módon is kívánták reprezentálni az összetartást. Illetve – hogy a belső borítón található szöveget idézzem – „… akik a konstruktív együttélésben és együttműködésben rejlő lehetőségeket képviselik, melyet a koncert szervezőivel egyetértésben egy demokratikus, alternatív útnak tekintenek a gyűlölettel és kirekesztéssel szemben.” Magam sem fogalmazhattam volna szebben. Ennek a koncertnek a felvételét adták ki 2016-ban DVD formátumban.
Amikor elkezdtem írni a JazzMa.hu oldalra, eleinte szinte kizárólag koncertekről írtam. Aztán jött egy Al Di Meola CD, ami megindította a lemezkritikák egész sorát. Majd egy Babos Gyula lemez következett, ami élő koncertfelvétel volt. Akkor azt hittem, már minden „formátum” megvolt, erre most szembe jön velem egy DVD, szintén élő felvételről, ami megint új kihívások elé állít. Ezt is igyekszem ennek megfelelően kezelni. Kaptam már feladatként olyan zenéről írni, amin elég nehéz fogást találni, különböző okokból. Ez a DVD is ebbe a kategóriába tartozik, aminél több dolog kavarog a fejemben, és amiket nem mindig könnyű értelmes formába önteni, de azért megpróbálkozom vele. Több értelmét látom összefüggően írni az egészről, mint különválasztani a dalokat, hiszen végső soron egy központi gondolatmenet mentén fűződnek fel sorba egymás után.
Maga a zene a jazznek inkább határterülete, a világzene, és persze a zsidó és roma zene jegyei, illetve egy kis magyar népzene is fellelhető benne. Ami érdekes, hogy ezek nem egymás mellett élnek, hanem szervesen egymás részét képezik, az egyik a másikból táplálkozik, és mindegyik hozzáteszi a maga szépségét az összképhez. Hogy ez mennyire lett tudatosan így felépítve, egyfajta leképezéseként az ideális társadalmi együttélésnek, azt nem tudom, csak sejtem. Az öt zenész közül én eddig csak Szakcsi Lakatos Béla (zongora) nevével találkoztam, de ez aligha meglepő, lévén főleg jazz zenében utazom. Ugyanakkor a többiek is nagyszerű teljesítményt nyújtanak, és remek zenészi képességeikről tesznek tanúbizonyságot. A dalok többnyire vallásos témájúak (a címek elég beszédesek), és mivel én ennyire tüzetesen nem ismerem ezt a kultúrkört – ugyanakkor nyitott és érdeklődő embernek tartom magam –, érdekes volt egy-két dolognak utána olvasni (pl. a „Szól a kakas” című dal kapcsán a haszidizmusról találtam egy érdekes cikket, szeretem magam beleásni az ilyenekbe).
Népzenéről meglehetősen nehéz írni, nincsenek olyan fogódzkodó pontok, mint a kompozíció, az átdolgozás, az egyéni hangszeres tudás és virtuozitás. A varázsa többek között az egyszerűségéből fakad, ahogy az emberi élet legalapvetőbb, elemi szintű érzelmeit, érzéseit, gondjait, nehézségeit, örömeit képes néhány mondattal, és még inkább a letisztult dallamvezetéssel, elementáris erővel átadni. Érdekes módon akkor is ugyanezekkel operál, amikor olyan komplex, nehezen feldolgozható, és összetett érzésekről és gondolatokról van szó, mint a holokausztra való emlékezés. De talán pont ez teszi különlegessé. Sallangmentes, érzelmes, de nem érzelgős, és megtiszteli a befogadás sokszínűségét azzal, hogy nem tereli a gondolatokat egy irányba. A maga módján megemlékezik, és invitálja a hallgatókat, hogy a hozzájuk illő úton-módon ők is elgondolkodjanak. A zene enyhén letargikus, lassabb tempójú, gyakori moll hangnemmel, némi disszonanciával: zaklatott, komor, hiszen mégiscsak egy tragikus eseménynek állít emléket. Ugyanakkor a végére csak-csak feloldást nyer, és egyfajta bizakodó, reményteli, optimista hangvételt üt meg. Azt hiszem, ez a fő üzenet. Tanulni a történelemből, emlékezni az áldozatokra, és együtt, közösen dolgozni, hogy a jövőben ne lehessen példa hasonlóra. A koncert méltó emléket állított az akkor 70 (most már 72) éve történt tragédiának, és az öt különböző zenész együttműködése szimbolikus jelentőségű, és ezáltal példaértékű lehet mindenki számára.
