Nagy Emma: Synced 2022. május 14., Bereczki Bálint
Nagy Emma Quintet – Synced (Unit Records)
Amikor Nagy Emma (1998) és kvintettje új lemezzel jelentkezik, az pirosbetűs ünnep, de nemcsak a jazzbarátoknak, hanem az alter és kortárs pop rajongóinak, sőt utóbbiaknak mostanában talán jobban.
Ez az a zenekar, aminek minden megjelenése előtt leborul a kritika (a jazzma is – az első és a második anyagról itt írtunk) és a műértő közönség is. Ebből a szempontból nehéz a dolgok, mivel mindig újat kell gurítaniuk, és bizonyítaniuk. „Kicsit olyan, mintha a lemez egy különálló alkotás lenne.” – nyilatkozta Emma a megjelenés előtt. Igaza is lett, meg nem is, végig hallgatva az albumot ez jön le elsőre.
A producer Fenyvesi Márton volt, ez már az első, Radiohead-es számból kihallatszik („This Won’t Last”): tökéletes nyitószám, dallamos, fülbemászó, rádióbarát, a finom elektronika Emma intim stílusának tökéletes kiegészítője, a végén hallható gitáros elszállás pedig magasba emeli a nótát. Ez a fajta poppolás frissítő újdonság a zenekartól. Ilyen pillanatok még előfordulnak a lemezen szerencsére („When the Loving Comes”), de nem a bandától megszokott teljesen egyedi zenei világ rovására.
Emma kislányos, éteri hangja, furán kígyózó dallamai, az álomvilágba andalító hangulatok végig jelen vannak, melyeket nagyszerű improvizációk váltogatnak. Kiemelkednek a vendég, Fekete-Kovács Kornél trombitafutamai, aki három számban fúj, többek között az első kislemezes „Cold”-ban, és a „20/21”-ben, ami egy instrumentális szerzemény, Emma is hangszer benne. A zenei minimalizmus és maximalizmus ezen a korongon jobban egymásnak feszül, kontrasztosodik, mint az előzőkön, dallam és kíséret között.
Az albumot egy svájci kiadó gondozza, ami remélhetőleg nagyobb nemzetközi figyelmet is fog biztosítani az ifjú csapatnak. Megérdemlik. A „Synced” remekül illeszkedik az eddigi diszkográfiába, és szépen kristályosodik ki benne a banda esszenciája, ezzel párhuzamosan pedig új utakat keres.
