Csuhaj Barna Tibor: Corridoors 2014. október 18., Gáspár Károly
Csuhaj Barna Tibor – Corridoors (Hunnia Records)
"Felülemelkedés"
Ármány, cselszövés, irigység, rosszindulat. Nem, ezen jelzők nem valamelyik Shakespeare dráma kapcsán jutottak (ezúttal) eszembe, annál inkább -sajnos- a magyar jazzélet bizonyos szegmense által inspirálva. (Huh, ez aztán bonyolult mondat lett...) Vannak a "mindenhol én akarok játszani" típusú emberek, akik egyszerre akár öt koncerthelyszínen ott akarnak lenni, mert "nehogy má' más is muzsikáljon, mikor én vagyok a legjobb". Aztán vannak az örök "Oktatók". Ők úgy érzik, mindig, minden szituációban kinyilváníthatják -legtöbbször lesajnáló- véleményüket kollégáikról, és elvárják, hogy ezt a jelenlevők nagy figyelemmel, és sűrű bólogatások közepette nyugtázzák. Hogy tovább súlyosbodjék a helyzet, kénytelen vagyok közölni: igen sokan a fentiek elegyét építették magukba, így "boldogítva" a hazai jazz szereplőit...
Kedves Olvasók! Jogosan merülhet fel Önökben, miért kezdtem ezzel a negatív kicsengésű bekezdéssel írásom. Nos, pontosan a "felülemelkedés" okán. Csuhaj Barna Tibor nagybőgős évtizedek óta egyik meghatározó alakja hazánk improvizációs zenével foglalkozó részének. Muzsikusként és pedagógusként is példamutató, irányadó a tevékenysége. Most itt pörög lejátszómban új lemeze, a "Corridoors". Sajátos vállalkozásba fogott Tibor, hiszen fagott négyesre komponált darabjait vitte el stúdióba, ahol négy nagyszerű művész segítségével -igen, fagottosok- rögzítették az anyagot. Lakatos György, Stefán Zsófia, Tóth Sára Rebeka és Duffek Mihály alkotta a csapatot. Négy számban hallhatjuk énekelni Lakatos Ágnest, aki Tibor életének párja, ahogy mondani szokás: felesége. Hogy mennyire nagy élmény Ágnes vendégszereplése az albumon, később bővebben kifejtem. Tovább haladva, egy dalban ("Memory of M.") Csuhaj Barna Rebeka fuvolán működik közre. Csak sejtem, hogy Ágnes és Tibor gyermekéről beszélünk személyében. (Je-je-je!) No és hatszor megszólal a bőgő is, természetesen Tibor jóvoltából.
De még mindig nem fejtettem ki, mi is ez a "felülemelkedés". Arra gondoltam -hallgatva a korongot-, mennyire tiszta, őszinte muzsika ez, Atyaúristen! Jó értelemben véve megütött az a pozitív energia, mellyel felvértezte az anyagot Csuhaj Barna Tibor. Nem akarom belemagyarázni, hogy fricska akart lenni részéről, sőt, biztosan nem, azonban számomra olyan katarktikus élményt nyújtott, mely egyből azt sugallta: mennyire felül tudott emelkedni ez az Ember a napi, kicsinyes dolgokon, és elénk tárta szép lelke minden zegét-zugát! Gyönyörű melódiák, hangszerelések. Fülbemászó, de modern; modern, de mégis fülbemászó. Megfűszerezve -a fagottok hangzása által- egyfajta mesebeli hangulattal, amolyan "Gyűrűk Ura feeling”-gel. Életszeretet lengi körül. Még a melankolikusabb hangulatú darabokat is! Nincs az oly divatos, "én egy rendkívül elmélyült, intellektuális művész vagyok" effektus, amely nem egy koncertlátogatót száműzött már, kb. az ötödik perc környékén a büfébe...
Szóval, Lakatos Ágnes. Amint említettem, négy alkalommal tűnik fel a lemezen. Nem volt vele kegyes a férjura, hiszen olyan nehézségű, technikai képzettséget igénylő dalokkal lepte meg, hogy ihajj-csuhajj! (Elnézést; tudom, hogy közhelyes, de egyszer el kellett sütnöm! Sorry, Tibi!) Viszont, semmi gond! Ági könnyedén megugorva az akadályokat, szívvel-lélekkel interpretálja a műveket. Bravó, Ágnes! Itt illik megjegyeznem, hogy az "Into the Groove" és a "Rhythm of Life" szövegét Király Martinának, a "Seems Like" és a „Papers in the Dark"-ét Enyedi Sugárkának köszönhetjük.
Improvizáció gyakorlatilag nincsen az albumon. 11 darabot hallhatunk, élvezhetünk, úgy, ahogyan azt Csuhaj Barna Tibor lekottázta. "Nincs impro?! Akkó' ez nem dzsessz, öcsém!" Mondaná -már többször idézett, nem létező- vidéki barátom. Pedig ez jazz! Most jönne az, hogy elmagyarázom, kifejtem, miért. Hát, kedves Olvasók, most falakba ütköztem, de nem baj. Talán azzal tudom indokolni, hogy rögtönzések nélküli felvételt igenis jazz-nek nevezek, mert a szerző olyan szinten merült alá szeretett műfajunk tengerében, hogy már zsigerileg jazz zenét ír. Ráadásul csodálatos Zenét ír!
"Epilógus"
Érték. Nincs olyan akadály, melyet ne tudna leküzdeni. Legyen az az Érték muzsika, vers, regény, festmény vagy szobor. Világít, mint a torony, mely utat mutat a hajósoknak. Éjjel-nappal. Nincs erő, ami győzne felette. Lehet, hogy elhalványul időnként, de aztán annál fényesebben ragyog!
Érték. Csuhaj Barna Tibor: Corridoors.
Csuhaj Barna Tibor: Corridoors (2014)
1. Take Off
2. Dog-Days
3. Fairy Tale
4. Into the Groove
5. Bora
6. Rhythm of Life
7. Seems Like
8. Papers in the Dark
9. Clap Dance
10. Winter Mood
11. Memory of M.
Corridors Bassoon Quartet:
Lakatos György - fagott
Stefán Zsófia - fagottt
Tóth Sára Rebeka - fagott
Duffek Mihály - fagott
Lakatos Ágnes - ének (4, 6, 7, 8)
Csuhaj Barna Rebeka - fuvola (11)
Csuhaj Barna Tibor - bőgő (3, 4, 6, 7, 8, 10)
