Kikkel beszéltem? – 77. rész: Chico Freeman (2009. július 16-17. – Budapest-Zsámbék)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
2009 tavaszán Ilse Weinmann Svájcból felhívott Bartók Rádiós szobámban és megkérdezte, hogy lenne-e ismét fogadó készségem Chico Freeman-re? Mondtam neki, milyen kérdés ez, természetesen igen! Azt is mondtam neki, hogy csak akkor, ha megfelel neki a július 17-i dátum. Nem fogják elhinni, megfelelt neki…
Gondoltam a Tzumo Acoustic Trio fogja kísérni, Tzumo-val úgyis ismerik már egymást.
Ráadásul a Trio-t delegáltam a EuroRadio első jazzversenyére. Daniel Vachon, a verseny szervezője engem is meghívott, de a Magyar Rádió akkori elnöke nem engedélyezte a kiutazásomat. Jó, mi?
Ezen Daniel nagyon berágott, és azt mondta, ha a Magyar Rádió nem delegál, akkor a EuroRadio vendége leszek. Annál is inkább, mert benne leszek a verseny zsűrijében. Fizetik a repülőjegyemet, a kinti szállásomat, étkeztetésemet.
Ekkor jött az újabb csavar az ügyben, a Bartók Rádió főszerkesztője nem volt hajlandó szabadságolni a verseny idejére… (Elhiszik már végre, hogy erős ellenszélben teltek utolsó éveim a Magyar Rádióban?)
Így csak az általam rendezett 1998-as zongora verseny győztese Oláh „Cumó” Árpád (akkor már Tzumo!), a 2002-es dob verseny győztese Pecek Lakatos András, és a 2003-as bőgő verseny I. helyezettje Pecek Lakatos Krisztián utazott ki, és végül a III. helyen végzett. (Ha benne lettem volna a zsűriben, akkor biztos előbb végeztek volna…)
Azt azonban már senki sem akadályozhatta meg, hogy ott legyek Zsámbékon. (Már csak azért sem, mert ott volt a házunk!)
Chico már július 16-án megérkezett, így a bejáratott Trefort utcai helyen szállásoltam el, mert az csak egy utcára volt a Magyar Rádió időközben lebontott épületétől.
Freeman miután becsekkolt, mondta, hogy nagyon éhes, nincs a környéken egy jó étterem. Véletlenül volt… Akkor épp Tuborgnak nevezték. Chico nagyon bosszús volt, hogy nincs lazacuk, de rendelt mást és kérte, maradjak, mert szeretne velem beszélgetni. Azt kérdezte tőlem, van Budapesten jazziskola? Mondta, több is. Ezen meglepődött. Megkérdezte, és melyik ezek közül a legjobb. Mondtam, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszéke. Az jó lesz – mondta. De miért érdekel ez, kérdetem tőle. Mondta, épp válik New Yorkba a feleségétől, mert Mrs. Freeman rájött, hogy becsajozott, és kirúgta otthonról. Úgy véli, rövidesen át fog költözni Európába, és szeretne tanítani. Mondtam, az itteni tanári fizetéséből nem tudna megélni. Amikor megtudta, hogy mennyi a fizetés, nézett rám nagy csodálkozva, és azt kérdezte: „Are you kiddin’ Robert?”. Amikor felvilágosítottam, hogy nem viccelek, akkor azt mondta, akkor kénytelen lesz Athénba költözni, mert ott háromszor annyit fizetnek a jazztanszakon. Aztán az ebéd után visszakísértem a szállodába. Ott még megkérdezte, hogy van-e a környéken jazzklub, mert este szívesen leugrana beszállni, egy kicsit jamelni magyarokkal. Ezért elkísértem a Budapest Jazz Clubhoz (akkor még a Múzeum utcában volt!), majd visszakísértem a szállodába. Kért, hogy este menjek el vele, de mondtam neki, aznap estére családi programom van.
Másnap délután megérkezett a mikrobusz Freeman-nel és Tzumo-ékkal Zsámbékra. Ahogy kiszállt egyből üdvözölt. Kérdeztem, hogy milyen volt előző este? Mondta, végül nem ment a jazzklubba, hanem csavargott a városban. A beálló próbát fél óra alatt lezavarták, aztán mentek a Matyiba bekapni egy-két falatot.
Az est első felében Pocsai Kriszta, Szőke Niki és Kozma Orsi énekelt Oláh Szabolcs, Barcza Horváth József és Dés András kíséretével. Nekik is nagy sikerük volt a zsúfolásig megtelt domboldalon.
A második részt a Tzumo Trio kezdte Tzumo „Those Words” című szerzeményével.
Utána jött a színpadra Chico Freeman. Alig, hogy elkezdett szaxofonozni egy hatalmas fehér komondor ugrott fel a színpadra. Nagy nehezen sikerült lezavarni onnan.
Hét Chico Freeman témát játszottak négyen kb. 60 perc alatt. (Ennek érdekessége, hogy öt szám rajta volt a következő év tavaszán felvett "The Essence of Silnce" című CD-jén!
Itt egy kis ízelítő belőle:
https://www.youtube.com/watch?v=lhYPa8_xOHU
Magyarul: anélkül, hogy tudott volna róla a közönség, ősbemutatónak volt szem- és fültanúja...)
A hallgatóságnak nagyon tetszett a hangverseny, kétszer is visszatapsolták őket, amit ők 25 perces zenéléssel köszöntek meg.
