A free jazz kiemelkedő alakjai - 60. rész: Joe McPhee
1960. december 12-e, New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Hatvanadik rész: Joe McPhee.
Az amerikai muzsikus Joe McPhee 1939. november 3-án született - tehát a múlt hónapban töltötte be a 85. életévét.
Nyolc esztendős korában trombitával kezdte, aztán számtalan más fa- és rézfúvós hangszeren kezdett játszani - szinte kivétel nélkül.
Iskolai- és katonai zenekarokban zenélt, művészetére nagy hatással volt John Coltrane, Ornette Coleman és Albert Ayler játéka.
A hatvanas évek második felében már lemezfelvételen is szerepelt: a trombitás Clifford Thornton Freedom and Unity című albumán.
Az Underground Railroad (CjR, 1969) című első önálló lemeze után ugyanannál a kiadónál jelent meg a Nation Time (1971) - amelyen két hosszú, saját kompozíció mellett a zenekar kevésbé ismert tagjaival egy közös szerzeményt is előadnak.
A hetvenes évek közepétől a svájci Hathut Records szerződtette, és több alkotását is kiadta különböző felállásokban - köztük az első szólófelvételt: Tenor (1977) címmel, amelyen - a később CD-n megjelent bonus track-kel együtt - öt saját kompozíció hangzik el. /Hasonló albumok: Soprano (Roaratorio, 2007) és Alto (Roaratorio, 2009)./
Számos lemez készítése után 1985-ben jelent meg a Visitation (Sackville) - új kiadó, más jellegű zene a Bill Smith Ensemble közreműködésével.
A zenekarvezető (is) különböző szaxofonokon játszik, McPhee tenor- és szopránszaxofonon, zsebtrombitán és szárnykürtön.
Folytatta a koncertezést és az albumok felvételét a kilencvenes, kétezres években is - a legkülönfélébb kiadóknál, és újabb, egyre inkább neves muzsikusokkal, mint például: a dobos Rashied Ali, Hamid Drake, vagy Paal Nilssen-Love; a szaxofonos Evan Parker, Ken Vandermark, Peter Brötzmann, vagy Mats Gustafsson, a bőgős Kent Kessler, William Parker, Joe Fonda, vagy Dominik Duval, a zongorista Matthew Shipp - és még hosszan sorolhatnám. De felesleges volt belekezdeni a felsorolásba, mert nincs olyan szabad zenét játszó muzsikus, akinek a nevét ne találnánk meg Joe McPhee mellett.
Újabb kiadványait a CIMP, az Okka Disc, a Not Two, a Clean Feed, a Rune Grammofon jelentette meg.
Két személyes élmény:
2010. november 5-e, Bécs, Martinschlössl: Peter Brötzmann Chicago Tentet (a free jazz “világválogatottja”) - a soraiban Joe McPhee-vel.
(A második képen Ken Vandermarkkal.)
2014. június 9-e, Budapest, A38, Kiállítótér, a Hollandiában élő szaxofonos John Dikeman együttesének vendége Joe McPhee volt. Az éppen tíz évvel ezelőtti koncert előtt sikerült találkozni a muzsikussal - ahogyan a fenti kép is bizonyítja.
Joe McPhee a free jazz szerény, szimpatikus, nagytudású, sokoldalú képviselője. Tenor-, alt-, és szopránszaxofonon, trombitán, zsebtrombitán, szárnykürtön és harsonán is játszik - de lehet, hogy a felsorolás nem teljes.
A mai napig aktív, rendkívül kreatív muzsikus - tavaly és idén napvilágot látott lemezborítókon is megtaláljuk a nevét.
