Kenny Barron 81 évesen is No. 1
Ezt nem (csak) én mondom, a DownBeat amerikai jazz szaklap idei kritikusi és olvasói szavazásán is Kenny Barron zongorista került az első helyre hangszerén. Hozzá kell tenni, nem először, volt már erre példa korábban is. Meglepő módon Ő nem a jazz megújítói közé tartozik, hanem a mainstream stílusú zenélést műveli, mégpedig nagyon magas színvonalon. Mellesleg szerzőként is aktív, a „Voyage” című darabja amolyan jazz standard kategóriába került az évek során, sokan játsszák.
1943-ban született, 19 évesen már Dizzy Gillespie zenekarában játszott, akivel 1965-ben Varsóban is koncertezett.
Játékára én Stan Getz lemezein figyeltem fel, akinek 1986 és 1991 között volt a zongoristája. Saját lemezeinek száma negyven körül van, de néhány száz mások neve alatt megjelent lemezen is játszik, mint sideman.
Őszintén szólva én egy korábbi magyarországi fellépéséről tudtam, a 2022. március 8-án a Zeneakadémián Dado Moroni-val adott kétzongorás koncertjéről. Barron visszaemlékezése szerint 20 évvel ezelőtt volt Magyarországon az első koncertje, erről én valahogy lemaradtam.
Legkedvesebb zenekari formációja a trió, gyakran játszik szólóban is, de akad néhány lemeze, ahol fúvósok is vannak aktuális zenekarában.
Szerencsénkre november 25-én a Müpá-ban triójával láthattuk-hallhattuk, ráadásul a már évek óta változatlan összeállításban játszó trióval.
A pontosság kedvéért az összeállítás:
Kenny Barron – zongora; Kiyoshi Kitagawa – nagybőgő; Johnathan Blake – dob
Cole Porter örökzöldjével, a „Love for Sale” című darabbal kezdtek, de valahogy csak a darab második felében kezdtek belejönni Kiyoshi Kitagawa pazar bőgőszólója után. Ez a nehézkes kezdés egyébként még előjött a következő két számban is.
A standard után, ami az est leghosszabb darabja volt a maga 13 percével, következett két szám a fellépővel azonos összeállítású trióval 2016-ban kiadott „Book of Intuition” albumról.
Előbb Kenny Barron saját számát játszották „Magic Dance” címmel, majd Charlie Haden kompozícióját, a „Nightfall”-t adták elő.
A calypso egy karibi zenei stílus és ha már Barron is írt ilyen stílusú darabot, mi más lehetne a címe, mint „Calypso”. Itt már minden rendben volt, mindhárman belejöttek, a csúcs pedig Johnathan Blake fergeteges dobszólója volt.
A továbbiakban olyan szerzők darabjai kerültek a műsorba, mint Gershwin, Monk, Ellington, Strayhorn, csak a program utolsónak szánt darabja volt ismét egy Kenny Barron szerzemény.
Thelonious Monk kevésbé ismert szerzeménye, a „Shuffle Boil” (szintén a „Book of Intuition” albumról) úgy hangzott, mintha maga Monk játszaná a rá jellemző zongorázással. Ezután kissé megijedtem, hiszen a bőgős és dobos lerakta felszerelését és kiment, Barron pedig felállt a zongora mellől. Szerencsére csak konferálni, mégpedig azt, hogy egy szóló zongora medley fog következni, mégpedig Duke Ellington és Billy Strayhorn szerzeményeiből. Megjegyzem ezt az egyveleget a Zeneakadémián is eljátszotta szólóban 2022-ben.
A „Cook’s Bay” című Kenny Barron szerzeménnyel búcsúztak volna jó másfél óra után, de a közönség kitartó tapsa után még visszajöttek eljátszani egy újabb Monk témát, a „Well, You Needn’t”-et.
Ezután már hiába tapsolt a közönség, nem jöttek vissza, pedig én is és mások is még szívesen elhallgattuk volna a trió briliáns játékát. Csak azt tudom írni befejezésül, amit Kenny Barron mondott a műsor elején, ez a harmadik koncertje Magyarországon és reméli, hogy nem az utolsó.
Az est folyamán elhangzott program:
1. Love for Sale (Cole Porter)
2. Magic Dance (Kenny Barron)
3. Nightfall (Charlie Haden)
4. Calypso (Kenny Barron)
5. Embraceable You (George Gershwin)
6. Shuffle Boil (Thelonious Monk)
7. Medley: a. Lotus Blossom; b. A Flower Is a Lovesome Thing; c. Melancholia; d. Star-Crossed Lovers (Duke Ellington–Billy Strayhorn)
8. Cook’s Bay (Kenny Barron)
+ Well, You Needn’t (Thelonious Monk)
