Csillogás-villogás, avagy a Gyémánt Bálint Trió Nagykanizsán
Mindig örömmel készül a napra a magamféle jazzmókus, ha már úgy ébred, hogy aznap este egy remek jazzkoncerten tud résztvenni, most konkrétan a kiskanizsai Móricz Művelődési Házba csapnak a húrok és bőrök közé Gyémánt Bálint és zenésztársai. Az este el is jött szépen, Bálinték is megérkeztek a megszokott színpad előtti, testközelibb élményt adó nézőtér elejére.
A koncertet az „Indigo” névre hallgató kompozícióval kezdték, ami Bálinték egyik alapműve. A hullámzó dinamikájú dalban máris mindenki bemutatkozhatott, Bartók Vince szívhez szóló basszusgitárszólója, Szabó Dániel Ferenc lendületes dobolása és a dalt is jegyző trióvezető, Gyémánt Bálint érzelemdús gitárszólamai alapozták meg a hangulatot.
A következő dal a „Waltz for Mr. Diamond” volt, melyet Bálint kezdett, majd becsatlakozott Vince, majd Dániel Ferenc is. Bálint kezében a gitár szinte emberként mesélt, míg zenésztársai a környező atmoszférát teremtették meg hozzá. Remek kis dal volt, változatos és sokat mesélő szólamok követték egymást.
Ezután Bálint mesélni kezdett, hogy amikor egyetemlegesen magyar dalt keresett egy külföldi fellépéshez, akkor a „Tavaszi szél” című népdalunkon akadt meg a pillantása, s máris tudta, hogy ebben a dalban remekül vissza tudja adni a magyarságot, a történelmünket és mindazt, amit ezzel kapcsolatosan ő maga gondol. Ezt természetesen a tőle megszokott remek érzékkel festette fel a gitár hangjaival, kezében ismét meséket, regéket csepegtetett fülünkbe. Szabó Dániel bitangul ütötte a dobokat és pörgette fel, majd vissza a normál ritmusba a dalt. A dal szerintem egyfajta CV-nek is felfogható Bálint részéről, s ugye nem csodálkozunk, hogy a közönség nagy tapssal hálálta meg ezt a csodálatos utazást.
A „Shapeshifter” szép magyarsággal alakváltót jelent, s pont ez valósult meg a dalban is, A Harcsa Veronikával vokálisan is előadott opusz egy remek lehetőség mindenkinek, hogy megmutassa hangszeres képességeit és varázsolja el vele a hallgatóságot.
A következő dal egy feldolgozás, a „Fragile”, melyet eredendően Sting jegyez. Bálint gitárjátékával kezdi az épülést, szenvedélyesen jelenítve az eredeti dal mondanivalóját jazzritmusban. Tőle a képzeletbeli stafétát Bartók Vince veszi át, ki a mélyebb tartományban jeleníti meg Sting és önmaga gondolatait változatos james hangulatban. Közben Bálint eltekergeti, áthangolja random a gitárját a következő szólamokhoz, s hoz ki más hangokat és stílust ugyanazon hangszerből. Az utolsó taktusoknál ováció, tapsvihar, méltán.
A „Vortex of Silence” album egyik szép kompozíciója, a „Finding the Way Back” folytatta a sort. Szép, fülünknek kellemes lágy jazzmuzsikaként nyugtatta meg lelkünket, a rohanó világ zaját kizárva. Feltöltődés, megnyugvás, türelem és szabadság – ezek az érzések kavarogtak a fejemben a dal taktusai alatt.
A „Somewhere Over the Rainbow” szintén erre a nyugodt hangulatra épül, s az eredeti dal vokális részét a gitár hangján hallhatjuk megszólalni, de a szólamot szívesen adja át Bálint hol Vincének, hol pedig Ferencnek, s így kézről-kézre jár a szólólehetőség. Később kicsit gyorsítanak a tempón, de a dal végére visszatalálnak az alapritmushoz és koncepcióhoz is.
A „White Lies” már egy kicsit mélyebb témát vázol fel, ahol visszatér az erőteljes dob és a ritmikus gitárjáték, s némi fejrázós, lábmozgatós session következett, melynek végén sajnos búcsúzni próbált a trió, de a tapsoló közönség nem engedte messzire a zenészeket, akik ráadásként a már emlegetett „Vortex of Silence” album címadó dalának kezdő strófáiba csaptak bele.
Pontosabban nem is csaptak, hanem finoman játszadozták a szellőkönnyű dallamokat. Remek repülés volt, de sajnos újabb dallal nem lepett meg bennünket a Trió, így a koncert –sajnos- véget ért.
Azt gondolom Gyémánt Bálinték ismét magasra tett lécet szolgáltak fel füleinknek, s ismét megmutatták, hogy micsoda virtuóz tudású zenészekből verbuválódtak. Remélem, nemsokára ismét hallhatjuk őket kis városunkban!
Setlist:
Indigo
Waltz for Mr. Diamond
Tavaszi szél
Shapeshifter
Fragile
Finding the Way Back
Somewhere Over the Rainbow
White Lies
+ Vortex of Silence
