Amina Figarova Sextet + Németh Ferenc mini-interjú – Bird's Eye Klub, Basel (2024. november 23.)

Most csak pár képet küldök a zenekar remek koncertjéről, amely az Amina Figarova - zongora; Wayne Escoffery - tenorszaxofon, Bart Platteau – fuvolák, Alex Sipiagin - trombita, szárnykürt, Jasen Weaver - bőgő, Rudy Royston - dob HELYETT!!! Ferenc Nemeth-tel (vagyis a "mi" Németh Ferinkkel) állt fel.

Így tehát a képriport mellé szokásos koncertbeszámoló le lesz rövidítve: Amina Figarova azerbajdzsáni zongorista, és férje, Bart Platteu immár a tizennyolcadik lemezüket jelentetik meg; ez a legutolsó egy afrikai témájú, és a lemezen egy afrikai gyermekkórus is énekel. A mostani koncertre a kórust nem hozták el, viszont itt volt egy gyakori zenésztársuk, a briliáns amerikai szaxofonos Wayne Escoffery és – ha már úgyis itt tanít Baselben a jazzcampuson – beugrott a zenekarba Sasha Sipiagin is trombitálni. Feszes, remek koncertet adott a zenekar.

Szóval koncertbeszámoló helyett egy Németh Ferenc mini-interjúval lepem most meg a JazzMa olvasóit.

- Szia Feri, nem hiszem, hogy emlékszel rám, jó pár éve Seattle-ben a Jazz Alley-ben találkoztunk utoljára. Szabó Csaba vagyok, a JazzMa alkalmi svájci tudósítója. Gratulálok a remek koncerthez. Csinálhatnánk gyorsan egy mini-interjút?

- Persze, nagyon szívesen.

- Először is, hogy jött össze ez a mostani koncert? Rudy Royston volt eredetileg meghirdetve, aztán nemrég láttam, hogy változott a program, és Te helyettesíted.

- Rudy, aki az Amina Figarova zenekar több lemezén is játszik, egy másik koncertsorozatot épp most fejezett be, és nem ért volna ide ezekre a koncertekre. Így Alex Sipiagin, akit régről ismerek, javasolta, hogy hívjanak engem helyette.

- Egy ilyen "beugrásra" mennyit szoktál készülni? Mennyire ismerted Aminát, vagy a zenéjét azelőtt?

- A nevét ismertem, de nem hallgattam korábban a zenéjét, és nem is találkoztunk azelőtt. Az ilyenkor szokásos módon zajlott a felkészülés: e-mailen átküldték a zenei anyagot, és a kottákat, és azokat hallgatva készültem fel. Mivel mostanában elég sok munkám volt, csak ezen a héten hétfőn kezdtem el a készülést, és csütörtökön már utaztam is Basel-be. Szóval három nap volt a készülés, és ráadásul mind a két gyerekünk összeszedett valami vírusos nyavalyát, így sajnos ezzel is elment egy kis időm a héten.

- Tehát közös próba nem is volt?

- Ez a mai már a második koncert volt. A tegnapi koncert előtt, a hangpróba és a beállás alatt egy kicsit összehangoltuk a programot, és ennyi volt a közös felkészülés.

- Ehhez képest, a zenekar elismerő tekinteteit nézve, nagyon meg vannak veled elégedve.

- Én is így tapasztaltam...

- És ráadásul nem raktál ki kottát a dobok mellé.

- Memorizáltam az egész zenei anyagot. Én ezt csinálom, mert így jobban tudok zenélni, és ez mutat egy bizonyos fokú tiszteletet a zenekar felé. Amúgy Amina zenéje esetében úgy érzem, elég könnyen ment a memorizálása, mert organikus muzsika, és közel áll hozzám.

- Szóval, csináljunk egy mini-interjút. Nem nagyinterjút, mert arra nincs idő, pedig egyszer majd egy olyat is jó lenne készíteni...

Kezdjük mondjuk a COVID időszaktól. Mert én mostanában így számolom az időt: COVID előtt, COVID alatt, COVID után...

- Hát, az az időszak, az kemény volt. Mondjuk, egy biztos: volt időm rengeteget gyakorolni.

- Hol vészelted át, Európában, vagy Amerikában?

- Fele-fele. Egy részét Tenerifén, más részét New York-ban. A COVID alatt nagyon sokat fejlődött a technológia, és kialakultak módszerek, amelyekkel együtt lehetett zenélni más, ugyancsak a lakásaikba, házaikba bezárt más zenészekkel. Rendes profi lemezfelvételeket is lehetett készíteni. Emellett New York-ban, a COVID alatt is, legalábbis egy bizonyos időszakban, kisebb, amolyan lakás-koncerteket lehetett tartani... tíz ember, maszkozás. De legalább valamennyit tudtam akkor is játszani.

- Tenerife?

- Igen, most ott lakunk, vagyis ott is lakunk, meg New York-ban is. Tenerife onnan jött, hogy feleségem oda valósi. 2017-ben házasodtunk össze, és két kicsi gyerekünk van. Most, amíg picik, még lehet utazgatni velük, de majd, ha nagyobbak lesznek, akkor újra kell majd gondolni ezt a dolgot.

- Te, gondolom, amúgy is nagyon sokat vagy távol, a koncertek miatt.

- Megpróbálom, amíg kicsik a gyerekek, hogy minden hónapban ne legyek távol többet, mint tíz napot. Amikor ilyen picik a gyerekek, nagyon különleges időszak ez, nem szeretnék lemaradni róla.

- És amikor zenélsz, milyen projektjeid vannak mostanában? Kikkel zenélsz, saját zenekarral, és másokkal közösen?

- Egyre inkább próbálok saját zenekaraimra, saját zenéimre koncentrálni. De azért sok más meghívás is előkerül, mint például ez a mostani koncert. Szóval, az egyik alapzenekarom még mindig a Gilfema, Lionel Louke-vel és Massimo Biolcati-val.

- Lionel Svájcban mostanában elég sokat lép fel.

- Igen, ő is itt tanít, a Basel-i Jazzcampus-on. Mint ahogy Jordi Rossy dobos is, aki, mint látom, le is ugrott ma este megnézni a zenekart.

- Remek dobos, remek zenész, és nagyon barátságos ember. Pár éve csináltam is vele egy interjút a JazzMa-nak.

- Egypár éve Spanyolországban játszottam vele egy fesztiválon. Jordi persze ott nem dobolt, hanem zongorázott és vibrafonozott. Javier Vercher szaxofonozott. Jó kis koncert volt. Jordi tényleg remek zenész, nem csak dobos.

- Visszatérve a mindenféle zenekaraidra...

- Szóval, Európában van jó pár ország, ahol, hogy úgy mondjam, van afféle helyi zenekar, amelyben játszom.

- Az egyik legújabb lemezeden, viszont egy nemzetközi supergroup játszik: az olasz Massimo Biolcati mellett két amerikai szaxofonos, Dayna Stephens és Marcus Strickland is van a lemezen.

- Így van. Szaxofonon, szerencsére sok nemzetközileg magasan jegyzett zenésszel vagyok jó kapcsolatban: aki éppen ráér, az jön el a zenekarba: Dayna, Marcus, vagy Mark Turner, Chris Cheek, Chris Potter, Seamus Blake, Myron Walden, Greg Tardy, Rick Margitza...

- A világ legjobb szaxofonosai...

- Aztán Európában van még egy projektem Benjamin Koppel dán szaxofonossal...

- Ebből született meg például a Coalition lemez, a remek Kenny Werner-rel...

- Lengyelországban játszom Piotr Wylezol zenekarával; lemezünk is van...az a címe, hogy I Love Music...

- Annak idején őt Nigel Kennedy zenekarában láttam zongorázni...

- Igen ott is játszott, Michal Barański bőgőssel együtt. Michal is játszik ezen az új lemezen.  Van még több is... Olaszországban van egy remek zenekar, amiben játszom: Maurizio Gianmarco, Fulvio Sigurta és Riccardo Del Fra a zenésztársaim.

- Riccardo annak idején még a Chet Baker-rel is zenélt... Pár éve találkoztam vele és a JazzMa-nak csináltam egy interjút is.

- Szuper zenész. A Chick Corea Project-et már mondtam? Grammy-re jelölték... Emilio Solla projektje és produkciója is. Ő zongorázik benne és ő írta az összes hangszerelést; játszik benne még Josep Vicent, Paquito D’Rivera, Antonio Lizana és David Pastor... Emilio-val volt egy korábbi lemezünk is, a „Puertos”, ami Latin Grammy-t is kapott: erre is nagyon büszke vagyok.

- És Magyarországon?

- Magyarországon Tzumo-val is játszom rendszeresen. Legutóbb Rick Margitza volt abban a zenekaromban a szaxofonos, és Tzumo zongorázott...

- S most az év végére mi a programod?

- Megyek vissza Tenerifére. Megpróbálok egy kicsit otthon lenni, a családdal. Közben tanítok is, online. A COVID alatt annyit fejlődött a technika, hogy ez már teljesen megszokott dolog lett, és remekül lehet így tanítani...

- Akkor jó pihenést, jó tanítást! A végére mit üzensz a JazzMa olvasóinak?

- Mindenkit szeretettel üdvözlök; Robi bácsit külön is... már régen nem találkoztunk személyesen, de az interneten keresztül rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. S mindenkit szeretettel várok a következő budapesti nagykoncertünkre, a MüPá-ba, a nemzetközi jazz napjára, április 30-ra. A Tzumo Gypsy Dreams projekt lesz, számos zenésszel, köztük Pecek Lakatos Krisztián, Czibere József, Bacsó Kristóf, Pozsár Eszter, Szabó Gabriella, és a tervek szerint néhány meglepetés-fellépővel is.