„Kedvenc énekeseim” – 28. rész: Dely Viki

Ebben a csütörtökönként jelentkező sorozatban az itthon és külföldön élő magyar jazz énekesnőket kérem, meséljék el, eddig mely énekesek voltak rájuk a legnagyobb hatással.

Nekem a jazz-zel való viszonyom nem egy azonnali szerelmi történet. Kisgyerek koromban a kortársaimnál megszokott volt a popzene hallgatása, így én is inkább azokat az előadókat követtem, akik felkapottabbak voltak.

Mindeközben nálunk rengeteg jazz ment otthon, ami nekem 10 éves fejjel "furán" szólt, disszonáns, nem könnyen befogadható, számomra túl gyors és érthetetlen volt. Azóta már tudom, hogy ez valószínűleg bebop lehetett, amit vagy apukám, Dely Róbert (jazzgitáros) mutatott, vagy ő gyakorolta épp hangszerén. Titokban egyébként nagyon élveztem, amikor apa nekem mutogatta új felfedezéseit a jazz világában, ezzel kicsit kiszakadtam a könnyűzene iránti szeretetem mély bugyraiból, persze ezt semmi áron nem vallottam volna be neki. Egyre többet hallgattam akarva-akaratlanul egyaránt instrumentális (Charlie Parker, Miles Davis, John Coltrane, Thelonious Monk) és vokális jazzt. Nekem elsősorban a vokális ragadta meg jobban a figyelmemet, mivel én is rengeteget énekelgettem, egy idő után be nem állt a szám, úgy kellett mindig rám szólni.

Az első dal, amire emlékszem, hogy megfogott, azt Frank Sinatra énekelte, a "Fly Me to the Moon " volt.

https://www.youtube.com/watch?v=Y2rDb4Ur2dw

A következő monumentális zenei élményem a jazz-zel kapcsolatosan, az Carmen Miranda volt, kicsiként is, de még mostanában is sokat hallgatom az „Aquarela do Brasil” és a „Tico Tico” című számokat tőle, aminek a közös YouTube-os videójából a zenéken kívül a fantasztikus meseszerű klip is megfogott. Carmen Miranda hangjának különlegessége nagyon tetszik nekem.

https://www.youtube.com/watch?v=0kyRmpy3p60

Chet Baker megtanított engem arra, hogy nem attól lesz feltétlen valami gyönyörű és magával ragadó, mert szakmailag azt lehet mondani rá, hogy "na igen, ő ki tudta énekelni azt a bonyolult harmóniát", vagy "hű, milyen jó technikával énekel". Ő az éneklés egyszerűségét, a tiszta érzelmek átadását mutatja meg. Persze az előbbinek is van helye, nem tagadom, Chet Baker nem volt rest megmutatni ezt az oldalát sem, főleg hangszeresen. Az első szám, amit tőle hallottam, az "I Fallin Love Too Easily", de szeretem még az "It Could Happen to You"-t is, ahogy előadja, főleg amiatt a híres ének szólója miatt.

https://www.youtube.com/watch?v=IY32YgSJ8Cw

https://www.youtube.com/watch?v=TQ9I7wjdLqE

Ha magyar jazzénekesekre kell gondoljak, azonnal Winand Gábor jut eszembe, aki úgy tudott scatelni, mint még előtte alig bárki, nem csak magyarként, hanem szerintem világszerte is megállta volna helyét. Nem hallottam még ilyen különleges férfihangot azelőtt, mielőtt meghallgattam volna a "Body and Soul"-t az ő előadásában. Külön megemlíteném azt is, hogy az elsőszámú kedvenc magyar mesémnek a legikonikusabb dalában az ő hangja is hallható, a Macskafogó Négy Gengszter című számában.

https://www.youtube.com/watch?v=ELjlEgPRwqo

https://www.youtube.com/watch?v=_ZLwf1__z-Y

Ha már a magyar énekeseknél tartunk, kihagyhatatlannak érzem megemlíteni Pocsai Krisztát, aki az első hivatalos énektanárom volt, és egyben az egyik nagy kedvenc énekesnőm is. Olyan erőteljes, de mégis könnyed és természetes hangon tud énekelni, mindig boldog leszek, ha meghallom a hangját. Mindemellett egy kiváló dalszerző is, nagyon szeretem a "Home at Last" albumát hallgatni.

https://www.youtube.com/watch?v=0ijFlYBrmeg

Ella Fitzgerald nevét szerintem senkinek nem kell külön bemutatnom, ő a "jazz királynője" és úgy gondolom, hogy száz százalékosan megérdemli ezt a címet. Ez a hírnév nem véletlen, lélegzetelállítóan tud énekelni, improvizálni.

https://www.youtube.com/watch?v=6xQxN5Sxndc

Rengeteg instrumentális jazzt is hallgattam életem során, és miközben Chick Corea játékába egészen belemélyedtem, rábukkantam Bobby McFerrin-re. Nem hittem a fülemnek, mikor először meghallottam. Azonnal magával ragadott, beleszerettem a hangjába. Nagyon széles hangtartománya van, ami számomra megdöbbentő, sosem hallottam még férfit scatelni ilyen magasan. Mindemellett az improvizációs, kreatív készségei is rendkívüliek, hangját úgy tudja használni, mintha egy hangszer lenne, és olyan könnyedén és gyorsan, hogy a hallgató figyelmét azonnal felkelti. Ő kifejezetten egy humoros énekes, aki tudja szórakoztatni mind magát, mind a közönségét. Sokat hallgatom felvételeit, sok mindent megadnék azért, hogy egyszer hallhassam élőben is.

https://www.youtube.com/watch?v=l0UhV7VQdOE

https://www.youtube.com/watch?v=7BsSPDSfVtw

Az utolsóként szeretném megemlíteni a jelenlegi kedvenc énekesnőmet, aki nem más, mint Esperanza Spalding. Apukám mutatta nekem még körülbelül 10 éve, azóta napi szinten hallgatom őt is és nem tudom megunni. Felnézek rá, zseniálisan bőgőzik, miközben egy fantasztikus hanggal is elkápráztatja hallgatóit, számomra ez az igazi kihívása az éneklésnek. Ha tudsz egy hangszeren is játszani miközben vokálisan is megmutatod magad, az nagyon nagy szó, főleg ha az egy ritmushangszer, ami adott esetben még nehezebb, hiszen nem csak akkordokról van szó, hanem akár nehezebb walking bass-ről, vagy komplex ritmikai kihívásokról. Esperanza Spalding ezekben nagyon tehetséges. A kedvenc momentumom tőle az, amikor 2017-ben "Exposure" néven kísérletet tett arra, hogy 77 óra alatt ír egy egész albumnyi számot egy élő közvetítésben. Nem is kevés lett, 10 dal született meg a projekt végére, mindegyik a maga módján lett fantasztikus. A dalok nem publikusak jelenleg, limitált példányban adták csak el őket, amit nagyon sajnálok, mivel hallgatnám éjjel-nappal. Az egyik dalt azért mégis felrakta valaki YouTube-ra, ez a „Heaven in Pennies”, ami a mai napig az egyik kedvenc dalom.

https://www.youtube.com/watch?v=vfhaXIIFFSA