Fúziós zene a Koroes Collective-vel a 98. tatabányai DzsesSzerdán
A szervezők, azaz Ludányi Tamás és Pleier Tamás egyszerre két vállalásuknak tettek eleget a koncerttel: 1. időnként új formációk bemutatása; 2. fellépési lehetőség biztosítása „hazai”, azaz tatabányai kötődésű zenészeknek. Így a „kettőt egy csapásra” jegyében lépett fel az egy éves Koroes Collective.
A zenekarban a névadó Kőrös Tamás basszusgitározott,
Papp Csaba dobolt,
az előző DzsesSzerdán beharangozott Pénzes Máté helyett Gombkötő Zoltánnak jutott a beugró hálátlan szerepe a billentyűknél,
míg a „helyi erő” Ludányi Tomi volt alt- és szopránszaxofonon.
A névadó és zenekarvezető basszusgitáros saját szerzeményei mellett olyan példaképek műveit szólaltatták meg, mint Marcus Miller, Gary Willis és Jaco Pastorius.
Kőrös Tamás elmondása szerint 5 daluk hamarosan hallható lesz különböző internetes csatornákon, mi viszont élőben élvezhettük a játékukat, aminek hatása semmiféle „konzervált” zenéhez nem hasonlítható.
Jóllehet a hangszerek kellően ki voltak hangosítva, a zenekarvezető a számok felkonferáláshoz nem használt mikrofont, vagy éppen be sem mondta néhány darab címét, így azokat én sem tudom maradéktalanul felsorolni.
Az első számot egy motorházba szorult kismacska ihlette – ekkor még eléggé érződött az összeszokottság hiánya, vagy a próbák elégtelensége, de az rögtön nyilvánvaló vált, hogy a basszus és a szaxofon fog dominálni, továbbá, hogy Ludányi Tomi – aki szintén zenész édesapja szívfájdalmára pályát változtatott – nem felejtett el szaxofonozni.
Marcus Miller „Detroit” című darabja már gördülékenyebben szólt, majd ismét egy saját szerzemény következett, amely – az elsőhöz hasonlóan – Kőrös Tamás olaszországi utazási élményén alapult, „Turkish Steps” címmel. Szép, lassú pengetéssel indult, nem bántam volna, ha ilyen marad a hangulata, de a szerző mást gondolt, így a játék felgyorsult és hangosabb is lett, és én néha törést éreztem a zene folyamában. Mindazonáltal felírtam, hogy „eddig ez a legjobb”, de jött még jobb is, Tomi szopránszaxofonjával, mindenféle lendületvesztés nélkül.
Az ötödik számban egy gyönyörű basszusszólóval visszatértünk Olaszországba („A Night in Rome”), miközben a zenészek és a közönség is egyre inkább belemelegedtek.
A hatodik darab bevezetőjében az akusztikus zongora is kapott egy kis szerepet, már-már úgy tűnt, hogy ez egy szelíd darab lesz, de aztán mégse. Gary Willis „Bowlegged” című számát Jaco Pastorius szerzeménye követte, Kőrös Tamás szólóban előadott művét megelőzően.
És a bő másfél órás műsornak még nem volt vége: további két, természetesen rengeteg basszusgitárszólóval tűzdelt szám után visszatértünk Marcus Miller-hez, majd az energikus játékot és virtuozitást értékelő közönség tapsa által kikövetelt ráadásban Papp Csabának is jutott egy dobszóló.
Nem éppen álmosító program volt, az biztos.
December 11-én, az év utolsó DzsesSzerdáján a tatai születésű, zenét Tatabányán is tanult, Hollandiában élő Zsula Rebeka énekel majd.
