A csodaváró hónap vége: Gyárfás Trio és Barátok koncert az iFben
Szöveg: hofi, fotók: Palotai Misi, hofi és Patrick Beretzk.
Az iF novemberi programját azzal a megjegyzéssel adtuk közre: “Várjuk a csodát. Egyelőre nem tervezünk több koncertet, de várjuk a csodát, hogy ne kelljen bezárni”.
Csoda lett, ha nem is az a csoda, ami megoldja a jazz club gondjait: csoda koncert, csoda társaság, sokunknak örökké emlékezetes este az utolsó napon.
A véletlen úgy hozta, hogy októberre háromnapos ünnep következett novemberben, ezért ezeket a napokat hozzácsaptuk az októberhez, még három koncert. A harmadik, a hónap első vasárnapja: az iFben a Szalóky Classic Jazz vasárnapja. Ha nem jön közbe valami, de Szalóky Bélának, Dennert Árpinak is közbejött. Gyafinak (Gyárfás István) nem jött közbe. Megtanácskoztuk hát vele a dolgot. Nem titok, barátok lettünk. Gyafi zeneisége, nyitott, elfogadó, egyénisége, jókedve, csütörtöki és egyéb bulijai… az iF Jazz Club működésére meghatározó hatással van.
A kérdés az volt, hogy lehetne elkerülni a szomorkodást, és a hagyományoknak megfelelő, napfényes bulit kerekíteni, utoljára? “Always look on the bright side of life” mondtuk: a trio az alap és hívnak néhány barátot. Sajnos nem fér be mindenki.
A jazz olyan nyelv, amit ha valaki “beszél”, a “standard”-eket, az próba nélkül is eljátssza. Először együtt a dallamot, aztán jönnek az egyéni, vagy csoprtos improvizációk, egymást és a közönséget is szórakoztatva, meglepve akár froclizva. Együtt örülünk a jól sikerült ötleteknek. Ha ennyi világklasszis profi jön össze, szem nem marad szárazon. Nem maradt.
A névsor, akik felléptek az iF képzeletbeli színpadára: Gyárfás István - gitár, Oláh Zoltán - bőgő, Cseh Balázs - dob (a Trió), és a vendégek: Molnár Enikő - ének, Elek István - szaxofon, Fekete István - trombita, Szalóky Béla - kürt, Csapó Krisztián - harsona, Rieger Attila - gitár, Szalay Gábor - gitár, Soós Márton - bőgő, Éles Máté – dob, Szivacs Balog Jenő - dob.
Mint mondtam, nagyon jó zene, lelkes közönség, kedves iFesek, kellemes hely: nincs ehhez mit hozzáfűznöm.
De ne kerüljük el a forró témát: 17 év működés után bezárunk. Nehéz letenni, elengedni. Az iF Budapest, Ferencváros nevezetessége. Utazások célpontja, beszédtéma, kulthely. Nincs másik ilyen, Pesten biztos nem. Miközben ezt írom a már nem működő iFben, bekopog két texasi fiatal, hogy elmondják, évek óta ide járnak, tegnap is itt voltak, szeretik és drukkolnak, hogy folytatódjon.
Túlértékelitek, amit csináltam, mondtam tegnap. A jót, a minőséget csak hagyni kell fejlődni (ez történt 17 évig), nem kell beleszólni és nagyszerű dolgok jönnek létre. Tévedés, hogy irányítani, szabályozni kell, szabadságra és együttműködésre van szükség. Ez volt egyedi az iFben. Ami működött benne, így működött, lényegében csak hagyni kellett, intézni. Megint a Gyafi mondta meg a tutit, köszönte, én is köszöntem. “Csak éltünk a lehetőséggel” - mondta. Rájöttem: mind a ketten éltünk a lehetőséggel. Így lett ötezer koncert, száznál több kiállítás, stb…
Ismertek valakit, aki tudná, merné és akarná folytatni? Szóljatok neki, újra kell indítani, jobb vezetőként, mint amilyen lettem.
