Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből 41. rész: Miles Davis - Bitches Brew
Ez a sorozat kéthetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Negyvenegyedik rész: Miles Davis - Bitches Brew.
A negyvenegyedik részben az 1970-ben megjelent Bitches Brew című lemez kerül sorra, amelyet az amerikai Columbia Records gondozott.
A dupla album (eddig) összesen 204 (!) változatban látott napvilágot: a vinyl után az audió kazetta először szintén 1970-ben, a CD formátum 1987-ben, digitálisan 2013 óta.
A közreműködő muzsikusok:
Miles Davis - trombita,
Wayne Shorter - szopránszaxofon,
Bennie Maupin - basszusklarinét,
John McLaughlin - elektromos gitár,
Dave Holland - bőgő,
Elektromos zongora: Chick Corea, Joe Zawinul, Larry Young,
Basszusgitár: Dave Holland, Harvey Brooks,
Dob: Jack DeJohnette, Lenny White, Don Alias, Billy Cobham,
Ütőhangszerek: Don Alias, Juma Santos, Airto Moreira, Jim Riley.
Az elhangzó darabok címei és időtartama:
A oldal:
Pharaoh’s Dance (20:07)
B oldal:
Bitches Brew (27:00)
C oldal:
1. Spanish Key (17:30)
2. John McLaughlin (4:23)
D oldal:
1. Miles Runs the Woodoo Down (14:03)
2. Sanctuary (10:54)
A felvételek 1969 augusztusában, három nap alatt, a Columbia Records stúdiójában készültek (New York City).
Davis a hatvanas évek végén felfigyelt a rockzene értékeire, az elektromos hangszerekre - és lehetőséget látott a jazz-zel történő fúzióra. Először a Miles in the Sky című lemez felvételénél használtak elektromos zongorát, basszusgitárt, gitárt 1968-ban - aztán a következő albumokon egyre gyakrabban.
A Bitches Brew, valamint az azt megelőző In a Silent Way (szintén 1969) rögzítésekor lényegében - zenésztársaival együtt - “feltalálta” a jazz-rockot.
Az eredeti hat darab közül csak kettőt komponált más, mint Davis: a “Pharaoh’s Dance” Joe Zawinul, a “Sanctuary” Wayne Shorter szerzeménye.
A korszakalkotó amerikai trombitás karmesterként vezényelt a hosszú alkotások során, amelyekben lényegesen nagyobb szerepet kaptak az improvizációk, mint a témák. A 10-12 tagú zenekarban 2-3 elektromos zongora, valamint gitár, basszusgitár, több dobos és ütős adja az alapot a szólistáknak.
A korabeli (és későbbi) kritikák (egyetlen kivétellel) “maximálisra” értékelték az albumot.
A Bitches Brew utóélete (zárójelben a megjelenések évei): Another Bitches Brew (Two Concerts in Belgrade (1995), The Complete Bitches Brew Sessions (1998), Bitches Brew 40th Anniversary Collector’s Edition (2010), Bitches Brew Live (2011). (Koncert- és alternatív felvételeket tartalmazó kiadványok).
