Montreux Jazz Festival Residency Program (2024. október 16.)
Lassan gépelem, és minden szót nagy betűvel kezdve, hogy mindenki el tudja olvasni. Valami Jó Dolog Történik, Svájcban, Ami Ingyen (!!!) Van. Ráadásul jazz! Montreux városában! A puccos Petite Palace palotában! Alig lehet elhinni, nem?
Szóval, most, hogy a "rendes" Montreux nem-jazz fesztiválról (gyahorlatilag) teljesen kiszorult a jazz, a fesztiválhoz tartozó alapítvány tart egy-egy néhány napos programot, ahol fiatal zenészeket képeznek, workshopokat tartanak, koncerteket rendeznek, és éjjeli jam sessionöket tartanak.
Az első napra mentem le, ahol Manou Gallo beszélgetett a zenéjéről, és adott egy kis szóló-basszusgitár bemutatót.
Aztán egy mini-koncert következett, a remek kubai zongorista Harold Lopez-Nussa játszott egy órát.
Tesója, Ruy Adrián is beugrott egy pár számra.
Már majdnem elkezdtem azon tűnődni, hogy lehet, mégis van egy kis haszna annak, hogy itt lakunk Montreux mellett fél órányira, de ez nem tartott sokáig.
Ugyanis megkezdődött a nagy koncertteremben a főprogram, egy Marlin nevű svájci R&B énekessel. Jót nem tudok mondani a dologról, rosszat meg nem akarok. Mindenesetre a nagyszámú közönség élvezte.
Aztán az este további része megint jobban alakult, a Matters Unknown angol zenekar "celestial blues" koncertje kellemes zene volt; a zenekar a 90-es évek angol acid jazz (kb. Mother Earth) és a 70-es évek jazz-funk (kb. Herbie Hancock: Mr. Hands) hatásait ötvözte, és pozitív összbenyomást adott.
Aztán vissza a kisebb színpadra, ahol beindult egy remek jam session, amelyben a Lopez-Nussa testvérek Thibaud Soulas bőgőssel és a remek svájci harmonikással, Gregoire Maret-vel egészültek ki.
Éjfél körül bejöttek a facultás többi tagjai, köztük Theo Croker trombitás, akivel egy nagyon jó Footprints interpretációt hallottunk.
Aztán, ahogy a színpadot elkezdték megszállni a diákok, a hangszerek és zenészek száma a színpadon egyre növekedett, a színvonal pedig egyre csökkent.
A további napokra nem tudtam lemenni, de amint a csatolt programfüzet mutatja, a nagyszínpadról már a Residency program során is nagyjából kiszorult a jazz; a workshopokon még itt-ott nyomokban még megtalálható.
Hát ez van. Ajándék jazznek ne nézd a fogát.
