„AGAINST ALL ODDS TOUR” – A Guido Spannocchi Quartet koncertje (2024. október 1., kedd - iF Jazz Cafe Club)
Szöveg: Novotny Tibor (klasszikus ütőhangszeres, vibrafonos), fotó: hofi.
Van Budapesten egy unikális intézmény, az iF Cafe Jazz Club, melynek megálmodója és tulajdonosa, Hoffmann György azzal a vízióval építette fel piciny birodalmát, hogy az ország fővárosának, Budapestnek legyen egy olyan színvonalas szórakozóhelye, ahol minden este élő zene mellett kulináris ínyencségekkel körítve, fül- és ízharmóniában gyönyörködhessen a kedves látogató. Ez a misszió sokszor sikeres, máskor zátonyra fut annak függvényében: eljut-e a koncert híre a kedves jazzbarátokhoz, vagy sem.
Ezen az estén Európa egyik legjobb modern jazzt előadó osztrák származású vibrafonosa is játszott ebben a quartet formációban.
Az iF-beli koncert kisszámú, de lelkes közönség előtt zajlott, a szakma sajnálatos módon távolmaradt.
Tobias Meissl amúgy nem csak kiváló vibrafonos, hanem komponista és zongorista is egyben. Közép-európai turnéjuk során az sem hozta zavarba - ahogy mesélte nekem -, hogy Ljubljana-ban nem kaptak vibrafont (koncepció volt, hogy a rendezők biztosították a helyszíneken a hangszereket), ott zongorázott...
Meissl a ma élő egyik legkiválóbb vibrafonosnál, Joe Locke-nál is folytatott stúdiumokat, a verőket az ún. „Gary Burton grip”-pel fogja, ez rányomja a bélyegét hallatlanul könnyed négyverős technikájára, a verők egyenrangú függetlenítésére. Ez a biztos és tökéletesen kidolgozott technika segíti az atonálisba hajló harmonizálásában és briliáns virtuozitása terén is. Leheletfinom díszítések és váratlan ritmizálások tették még izgalmasabbá harmóniai kalandozásait szólóiban.
A rokonszenves muzsikusok kizárólag saját kompozíciókat játszottak, melyek a legmodernebb jazzirányzatot képviselték. Meissl jóvoltából a polimodalitás okán kikacsintva a kortárs zenére is…
A dobos (Max Plattner) horizontális kíséretét az apró ízléses riffek, a kitűnó poliritmikus szólók, és az est folyamán egy gyors swing lélegzetelállító tempóban, valamint egy szám erejéig a „jungle” stílus megvillantása jellemezte. Ízléses kíséretében a számok hangulatához illeszkedően váltakoztak a verőfajták, a seprűn át a timpaniverőkig - benne egy fantáziadús, képzett muzsikust ismerhettünk meg. Egyedül a terem nagyságához képest túlzó hangerő lehetett volna visszafogottabb.
A bőgős (David Doliner) korrekt, biztos alapja volt az együttesnek, a szólóiban megcsillanthatta fantáziáját is.
A zenekarvezető szaxofonos (Guido Spannocchi) volt számomra a legkevésbé meggyőző. Azon túl, hogy a hangszere nem volt tökéletesen behangolva a vibrafon 443 bpm-jéhez, a jazz-feelingnek és frazírozásnak is többnyire híján volt. Szólóiban egyfajta "dadaista" hangmenésnek lehettünk fültanúi ezen az estén. Játéka korrekt volt, de nem több. Szünetekkel tagolt motívumok, kevesebb hang jót tett volna hosszú szólóinak.
A koncert kimagasló muzsikusa ezen az estén számomra egyértelműen a vibrafonos Tobias Meissl volt.
Egy kis ízelítő a zenéből: https://www.youtube.com/watch?v=Uj6bkNS1Ges
A zenekar október 2-án Linzben lépett fel, majd ezt követően más városokban is játszik Ausztriában, természetesen Bécsben is.
Én személyesen „Blue” voltam a koncertre elvárt hallgatóság és a szakma közönyétől.
Talán legközelebb itthon is nagyobb lesz az érdeklődés…
