Kikkel beszéltem? – 62. rész: Sonny Fortune (2006. szeptember 9. - Debrecen face to face)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

2006 szeptemberében ismét én voltam a Debreceni Jazz Napok MC-je (Master of Ceremony!), magyarul konferansziéja.

A program szervezője ezúttal is Turi Gábor volt, aki ezúttal New York-ot jelölte meg úticélul, így a Big Apple-ből érkeztek amerikai jazzmuzsikusok.

Közülük számomra a szaxofonos Sonny Fortune (1939-2018) volt a legérdekesebb, több szempontból is.

Először is az 1975-ben megjelent „Agartha” című Miles Davis LP annak idején megvolt nekem.

Másodszor, mert az eredeti programban a dobos Rashid Ali-val duóban jött volt Debrecenbe, de végül a zongorista Oláh Tzumo Árpáddal, a bőgős Egri Jánossal, és a Toronto-bóll épp rokonlátogatáson lévő dobos Botos Ferenccel lépett fel 2006. szeptember 9-én a Kölcsey Központban.

A koncert előtt kb. fél órával jelent meg az öltözőben Fortune. Bementem hozzá, és kérdeztem, hogy mit szeretne hallani a felkonfomban? Azt mondta, neki mindegy, de Miles Davis-t ne említsem. Az 30 évvel ezelőtt volt, de mindenütt azt írják róla: „Miles Davis egykori szaxofonosa.”. És külön megkért, hogy kb. 5 perccel a kezdés előtt jöjjek érte, és vezessem a színpadhoz.

Így is tettem. Furcsállotta, hogy az öltöző folyosóról le kellett menni a mélygarázsba, majd onnan egy lépcső vezetett fel a színpad mögötti függönyhöz.

Amikor a magyarokat (dobos, aztán bőgős, majd a zongorista) felkonferáltam, udvarias taps fogadta őket. De amikor Sonny Fortune névét kimondtam, a közönség „sitting ovation”-nel fogadta.