Kikkel beszéltem? – 40. rész: John Patitucci phoner (2003 március)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

Álljon itt annak a phoner-nek a magyar fordítása, melyet 2003 márciusában készítettem John-nal.

JP: Hello, hello!

MR: Hi John! I’m Robert!

JP: Hi Robert! How are you?

MR: Thank you, fine. And you?

JP: Jól vagyok, csak amikor hívott, akkor először nem hallottam semmit, azért hallóztam annyira.

MR: Remélem minden rendben májusi budapesti vizitjével.

JP: Ó, nagyon izgatottan várom, hogy jöhessek.

MR: Mert mi is nagyon izgatottan várjuk ezt az eseményt.

JP: Ya?

MR: Először is engedje meg, hogy megkérdezzem Öntől, volt egyáltalán már akár csak zsűritag is egy jazz tehetségkutató döntőjében?

JP: Tudja, soha sem voltam még csak versenyző sem, nemhogy zsűritag. Soha sem jelentkeztem tehetségkutatóra. Most jut eszembe, a középiskolában egyszer részt vettem ilyenen, de nem szólistaként, hanem az iskolám bigbandjével. Az utóbbi években viszont segítettem fiatal együtteseknek, hogy felléphessenek jazzfesztiválokon. Bátorítottam őket és ajánlottam néhányukat a szervezők figyelmébe.

Ez lesz életemben az első alkalom, hogy részt veszek egy bőgős verseny zsűrijében az elbírálásban.

MR: Ráadásul ez egy elég vad dolog lesz...

JP: Ha-ha-ha!

MR: Agyszüleményem az, hogy egy tehetségkutató a bőgősöknek, egy másik meg a basszusgitárosoknak.

JP: Ühüm! Ez jó ötlet.

MR: Elárulom Önnek a kötelező darabokat: a bőgős döntőben a „So What”-ot…

JP: Ya!

MR: …a basszusgitáros döntőben pedig a „The Days of Wine and Roses”-t kell játszani.

JP: Oh, cool!

MR: Ezeket a darabokat kell előadnia a gálán a győztesekkel duóban.

JP: Ez nem lesz nehéz. Ha-ha-ha!

MR: Mi erről a véleménye?

JP: Jó lesz. Nekem ez nem probléma. Egész életemben ezeket a témákat játszottam. Ha-ha-ha!

MR: Van még egy dolog, amit elárulok Önnek: a feleségem és én is, nagy John Patitucci rajongók vagyunk.

JP: Oh! Ha-ha-ha!

MR: Az évek során összegyűjtöttem mind a tíz szóló CD-jét...

JP: Vow!

MR: Ha emlékszik még rá, pár éve készítettem Önnel egy telefoninterjút „Now” című CD-jéről, nem sokkal azelőtt, hogy 2000-ben hazánkba jött volna önálló kvartettjével.

JP: Yeah-yeah-yeah! That’s right!

MR: És tavaly júniusban, amikor Debrecenben lépett fel, koncert után odamentem Önhöz az öltözőben.

JP: Igen, emlékszem rá.

MR: Én vagyok ez az őrült.

JP: Nem, nem, nem! Jó volt találkozni Önnel. És nagy dolog lesz Jack-kel és Pat-tel játszani május 31-én. Nagyon feldob ez a lehetőség. Ti. Jack-kel már nagyon régóta játszom, de Pat és én még soha sem játszottunk együtt. Jack és én már számtalan lemezt készítettünk, sőt voltak közös koncertjeink is. De mint mondtam, Pat-tel még soha sem játszottam.

MR: Ez egy egyszeri alkalom lesz. Így világszenzáció is, hisz ebben a trió felállásban életükben először nálunk játszanak.

JP: Yeah! Very-very cool.

MR: Köszönöm az interjút Mr. Patitucci és ne feledje, várni fogjuk májusban a repülőtéren.

JP: Ez egy történelmi esemény életemben, hisz úgy vélem, ez egy nagyon érdekes triókoncert lesz. Nagyon izgatott vagyok már most.

Azt már csak én teszem hozzá 21 évvel később, tényleg világszenzáció volt a koncert, hisz itt Budapesten játszottak először ebben a trióban – és azóta sem!

Így nézett ki a plakátja az eseménynek!

És 2003-ban jelent meg John Patitucci CD-je, a „Songs, Stories & Spirituals”.

Erről a nyitó felvétel szól.

https://www.youtube.com/watch?v=dSPOX7vc8zw