Kikkel beszéltem? – 38. rész: Chuck Loeb face to face (2002. június 30.)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Az emberek 70%-a belehal a stroke-ba. Ha azonban túlélik ezt a sorscsapást, akkor különböző rossz utóhatások jelentkeznek. Nem csak testileg, de szellemileg is. Rám úgy hatott, hogy lebénult a jobb oldalam. De aki ismerem engem, az meg sem lepődik azon, hogy 70 éves koromban féléves kitartó gyakorlással megtanultam balkézzel írni. Ebben a korban az ember memóriája erősen leromlik. Nekem előtte is jó volt a memóriám, de ahogy haladok előre az időben egyre jobb lesz az emlékezőtehetségem. Aki ezt nem hiszi, az bátran kérdezze meg a Stoke Neuro Rehab ARNI instruktorát, Kiss Dorottyát, aki miközben tornáztat, hétről hétre tapasztalja ezt!
Hogy ezt miért, írtam le? Azért, mert több levelet is kaptam olvasóinktól, hogyan tudom szóról szóra felidézni az évtizedekkel ezelőtti beszélgetéseim részleteit. Ez számomra is rejtély… Szerintem ennek csak örülhetnek a www.jazzma.hu olvasói, mert olyan dolgokat tudhatnak ezekből a beszélgetésekből, amiről eddig nem volt tudomásuk. És mint olvashatják, én nem tervezem, hogy a sírba vigyem ezeket magammal, inkább megosztom a jelenkorral és az utókorral.
Na de most már tényleg rátérek mai témámra!
22 évvel ezelőtt Csider Karcsi (FonTrade) felhívta feleségem Gabit (nekem akkor még nem volt mobilom!), hogy most azonnal üljünk autóba és hajtsunk a Márvány utcában található Hachapuri grúz étteremhez, mert be akar mutatni valakinek engem! Gabi mondta, más programunk van, erre Karcsi azt válaszolta, hogy azt tegyük át másik alkalomra, mert egy amerikai jazzmuzsikusról van szó, és meghív bennünket egy ebédre. Gabi szereti a különleges ízeket, így indultunk is.
Amikor nagy nehezen leparkoltunk a környéken, akkor már csak az éttermet kellett megtalálnunk. Nem volt nehéz, hisz pont a Márvány utcai buszmegállóval szemben volt. A pincér nagyon udvariasan felvezetett bennünket az emeltre, ahol Karcsi és az amerikai zenész ránk várt.
Na és mit gondolnak, hogy ki volt a híres amerikai jazzmuzsikus? Hát a gitáros Chuck Loeb (1955-2017).
Karcsi mondta, hogy „Robert Maloschik is the greatest Hungarian jazzprogramme editor’”.
Az amerikaiak néztek, hogy ez a manus? Ja, azt az előbb elfelejtettem említeni, hogy ott voltak Loeb zenekarának tagjai is.
Chuck nagyon kedves volt, és megkérdezte, melyik lemezét játszottam legutóbb a Magyar Rádióban? Erre mondtam, hogy a tavaly (2001-ben) megjelent „In a Heartbeat”-et.
https://www.youtube.com/watch?v=RcPArxZOdxE&list=PLDrwR8u9EpAwvxk6LFZPd30-6GCjoS3db&index=11
Mondta, hogy most annak a turnéján vannak Budapesten.
Erre azt válaszoltam, hogy a Bartók Rádióban minden csütörtökön van egy műsorom, amelynek címe „Jazzlista”. Egyik héten a „pure jazz” lemezlista helyezettjeit játszom, a másik héten pedig a „contemporary jazz” listát veszem górcső alá.
Erre azt mondta, ezt örömmel hallja, mert ők az utóbbi kategóriába tartoznak. És megkérdezte, hogy ma este lenne-e kedvünk eljönni a koncertjükre?
Erre azt válaszoltam: „Nem, mert ma este van a foci vb döntője, és az jobban érdekel!”
(Brazilia-Németország 2:0!)
Erre csak nézett ki a fejéből! De azt mondta „Never mind Robert! Maybe next time.”
Amiből aztán nem lett semmi, mert az A38-ra sem mentünk el Gabival…
