A Daveform Quintet ötletáradata a Jedermannban

Munkatársunk szombat este a Jedermannban járt! – A szerk.

Szegő Dávid – dob, zeneszerzés

Mester Dániel - altszaxofon

Subicz Gábor - trombita

Hock Ernő - nagybőgő

Oláh Krisztián – zongora

Fergeteges, lendületes basszustémával kezdték a koncertet április 13-án. Természetesen az „Arrival” („Érkezés”) a nyitómű. Az altszaxofon és a trombita gyakran párhuzamos szólammal hangsúlyozta egymás dallamát. Egy befejezésnek látszó megállás után meglepetésszerűen folytatták a művet.

Szegő Dávid folyamatosan megújuló dobszólamot játszott. A dob teljes felületén kísérletezett.

Mester Dániel kiapadhatatlan ötletekkel improvizált.

Az „Elmúlás” című kompozíció témája közben a nagybőgő óraketyegésre emlékeztető tengelyt adott. Érzékeny tercpárhuzamban egyszerre megjelenhetett a boldogság és az azt leárnyékoló múlt idő. Subicz Gábor trombitaszólójában gyönyörűen volt jelen az arányrendszer és az aszimmetria. Az emlékekből a jelenbe visszaérkezve halkult el és sötétedett vissza az „Elmúlás” című zene finom dobütésekkel.

Hock Ernő bőgőszólójában váratlan, de annál szebb fordulatokat játszott: „mollkörnyezetben” meglepő, ironikus konszonanciákat. Gitárra emlékeztető hangszínt keltett azzal, hogy néhol körömmel pengette a húrokat. A különleges témában szinte folyamatos molltercek felett fényesebb dallam adott kontrasztot.

Oláh Krisztián zongora-improvizációjában bartóki hangtömbök feszültek egymásnak. A sokszor többszólamú zongorajátékot szemmel nem lehetett érzékelni, csak füllel. Felfelé irányuló szekvenciával is fokozta az érzelmi intenzitást. A téma visszatérésénél felütések párbeszéde volt hallható.

Mester Dániel egy ironikus hangsúlyra emlékeztető hajlítást játszott. Az öt hangszer közös improvizációja külön-külön is zseniális, de a Daveform Quintetként megötszörözték a fokozhatatlant.

Subicz Gábor csodaszép körülírásokkal zár.

Komikusan rövid hangokat ellenpontozott a zengetett zongoraszólam. Szegő Dávid kézzel tompította a cintányért. Többször az élén játszott. Jóleső ritmusáradatot improvizált, visszafogottsággal, majd fokozással és sűrűbbnél sűrűbb ritmusértékekkel.

Subicz Gábor és Mester Dániel átfúvásos improvizációja a koncert egyik csúcspontja volt. Számtalan keleti vendéghang elhangzott. A közönség ovációban tört ki. Játékosan váltottak tempót a témához visszatérésnél.

Oláh Krisztián a ráadást bevezető zongoraszólója fényesen, érzelmesen zakatolt. Izzott, bejárta a teret és új dimenziókat nyitott meg. A szaxofon, majd a teljes zenekar szívmelengető témát játszott. Hock Ernő vonóval a húrlábhoz közel keltett érdekes hangszínt. Mester Dániel és Subicz Gábor atonális körülírásokat adogatott egymásnak. Egyik pillanatról a másikra humorosan komorodtak el. Csalódottan csúszott le a dallam szándékosan túl sok levegővel. A zenekar egymás rezdüléseit pontosan követte: egyszerre sűrűsödött és vált nyugodttá az összes hangszer, ha nem ellentétre volt szükség. Oláh Krisztián a legmagasabb regiszterből leereszkedik. Szegő Dávid dobverőjét végighúzva a cintányéron adott kísérletező befejezést.

Addig, amíg ilyen sokszínűség, kísérletezés, lelkesedés és odafigyelés létezik, mint a Daveform Quintetben, érdemes élni. Ugyanezt érthetjük a jazz fantasztikus eseményeit befogadó Jedermannra is. Köszönjük a szombat estét!