Shorty Rogers trombitás, zeneszerző, hangszerelő emlékezete
Egy újabb megemlékezés színhelye volt a BJC péntek este a jazz nagyjainak 100 évvel ezelőtt született nemzedéke előtt. A megidézett művész Shorty Rogers trombitás, zeneszerző, hangszerelő, a west coast stílus alapítóinak egyike. Mellesleg ezen a néven ne keressék hivatalos iratokban, hiszen a valódi neve Milton Michael Rajonsky (1924. április 14.–1994. november 7.). A művész nevében a Shorty rész a testmagasságára utal, vagyis alacsony termetű volt.
Zenei tevékenysége felölelte a nagyzenekari jazzt (Woody Herman Big Band, Stan Kenton zenekara., saját bigband), számtalan saját- és zenésztársai nevén futó kisegyüttesben játszott, de a nyugati parton kiemelt fontossággal bíró film- és televíziós ipar is gyakran hasznosította zenei tehetségét (például a „Starsky and Hutch” TV-sorozat). Mellesleg még a The Monkees nevű pop zenekarral is dolgozott, amely fénykorában a Beatles-nél is ismertebb volt az USA-ban.
A BJC tribute koncert főszereplője a Budapest Jazz Orchestra volt, míg az április 9-én az Opus Jazz Clubban tartott megemlékezés témáját az 1955-ben készített „The Swinging Mr. Rogers” albumának megidézése adta, amely egy öttagú zenekarral készült (a tagok között volt Jimmy Giuffre és Shelly Manne is).
Akarva akaratlanul, de így sikerült Shorty Rogers művészetének két fontos területét visszaidézni azoknak, akik mindkét koncerten jelen voltak. Be kell vallanom, hogy a jazznek ezen stílusirányzata eddig elkerülte érdeklődésemet, nekem egy amolyan jazztörténeti ismerkedés volt ez a másfél órás koncert. Elégedjenek meg a program ismertetésével, a siker pedig lemérhető volt a stílusban jártasabb közönség tetszésnyilvánításán.
A BJO esetében ez egy speciális program volt, a darabok nem szerepelnek az együttes szokásos műsorán. A bigband tagjai között volt két zenész, aki valószínűleg helyettesített, névszerint Sárkány Sándor bőgős és Daróczi Áron trombitás.
A Stan Kenton zenekarral 1953-ban kiadott darab interpretálásával kezdődött a koncert. „Portrait of Count” (Bill Russo) volt a szám címe, amelyben Táborszky Bence trombitaszólója idézte meg Shorty Rogers játékát.
A „Summit Blues” a Terry Gibbs Dream Band műsorán volt. A vibrafonos zenekarvezetővel közösen Rogers a darab hangszerelését készítette.
Shorty Rogers „Bluezies” című szerzeményével folytatódott a program, amely 1958-ban jelent meg a „Portrait of Shorty” LP-n a Shorty Rogers and His Giants nevet viselő bigband előadásában.
Ezután két újabb Shorty Rogers kompozíció következett, a „Pink Squirrel” és a „Pay the Piper”, amelyek szintén a Shorty Rogers and His Giants zenekar műsorának részét képezték.
A szünet előtt még egy számot játszott a zenekar, mégpedig a Terry Gibbs Dream Band darabjai közül a Rogers által hangszerelt „Here It Is”-t, amely nem más, mint a George Gershwin féle „I Got Rhythm” Terry Gibbs átiratában.
A második rész elején a zenekar fúvósainak nagyobb része még pihenhetett egy kicsit, mivel a „Pirouette” című darab hat fúvósra (3 szaxofon, 1 pozan, két trombita) és ritmus szekcióra volt Rogers által hangszerelve.
1954-ben készült a 100 éve született trombitás Count Basie előtt tisztelgő albuma, a „Courts the Count”, amelyen található szerzemények közül a „Basie Eyes”-t játszotta el a zenekar.
A „T&S” című darab a már többször említett Terry Gibbs Dream Band részére készített Shorty Rogers hangszerelések egyike.
A következő szám címében maga Shorty Rogers kerül megemlítésre Bob Cooper tenorszaxofonossal együtt. A darab Parker blues témájának átirata, a címe pedig „Cookin’ with Shorty & Coop”.
A „Popo”-t hajdanán még oktett összeállítású zenekarra hangszerelte Rogers, de a BJO a darabnak egy bigband-re áthangszerelt változatát adta elő.
Tervek szerint utolsó szám a „Grand Slam” (Shorty Rogers) lett volna, szintén a „Portrait of Shorty” LP-ről, de közönség még kikövetelte a ráadást, amire a BJO már előre felkészült. A plusz darab pedig Rogers gyakori zenésztársának, a tenorszaxofonos Bill Holman-nek a szerzeménye, a „Readymix” volt.
A sok okosság, amit az elhangzott számok kapcsán írtam, Friedrich Károlytól mondta el a közönségnek, mint az est műsorvezetője. Ő amellett, hogy pozanos, a LFZE-en jazztörténetet tanít és a bigband zene nagy kedvelője.
