Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 63. rész: Karrin Allyson (2009. április 26.)

Ebben a szombatonként jelentkező sorozatomban a következő hetekben azokat említem meg, akik rajtam keresztül kerültek a Debreceni Jazz Napok programjába!

A bevezető szöveg a mostani előadó esetében nem állja meg a helyét, hisz ő nem nyáron lépett fel a Debreceni Jazz Napokon, hanem hónapokkal előtte, az az évi Tavaszi Fesztivál keretében.

Történt ugyanis, hogy a Kölcsey Központ akkori vezetőjének, Makray Balázsnak annyira tetszett az előző évi James Carter koncert, hogy megkért ajánljak neki még olyan amerikai jazz zenészeket –akár év közben is!-, akik aztán nagy sikerrel fognak szerepelni az intézmény koncerttermében.

Én akkor már évek óta nagyon szerettem, ahogy Karrin Allyson énekelt, így gondolkodás nélkül őt ajánlottam.

Balázs rábólintott, így felvettem a kapcsolatot az énekesnővel.

Megírtam neki, hogy a 2000-es évek eleje óta minden CD-jét megvettem, és különösen a 2002-es ballada lemeze tetszik!

https://www.youtube.com/watch?v=DEEeDdDjHbo

És ha ez még nem lenne elég, kislányomat is Karinnak hívják!

Ezt a csalit bekapta Allyson, olyan érzelgős levelet írt vissza, hogy szinte magam előtt láttam, ahogy közben törölgeti a könnycseppeket a szeméből.

S mivel a managmentje sem szemétkedett, és emberszabású gázsit kért, így Karrin Allyson európai turnéja befejező állomásaként 2009. április 26-án fel is lépett a Kölcsey Központban.

Előzőleg április 3-án az alábbi cikk jelent meg a Kultúra.hu-n:

Debrecenbe érkezik Karrin Allyson

Karrin Allyson Kansasban születetett, a kilencvenes években Kansas City után New Yorkot is meghódította érett, finom stílusával. A sztenderdektől a francia sanzonokon át a popdalokig a legváltozatosabb zenéket mutatta be közönségnek lendületes jazzformációja élén, a sikerre nem kellett sokáig várnia, első lemeze rögtön a Concord kiadó gondozásában jelent meg. A '92-es Didn't Know about You óta tíz újabb album és három Grammy-jelölés született, a New York Times kritikusa nemrég a következőt írta róla: "A hölgy nemcsak a hallójáratunkat és lelkünket simogatja, hanem a szemünknek is megnyugtató látvány. Egy csinos énekesnő, nőies hanggal és tökéletes intonációval."

Tavaszi európai turnéja végállomásán, Debrecenben a 2008-as Songs of Brasil dalait hallhatjuk, amelyekkel a bossa nova stílusa előtt tiszteleg, majd továbbrepül New Yorkba, ahol a Birdland és a Blue Note klubokban folytatja.

És így szólt a brazil dal Debrecenben is:

https://www.youtube.com/watch?v=cAHxGDZXtGw

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindössze 120 nézője volt a koncertnek. Nagyon ciki volt a 700 székes nézőtéren… Aki ott volt, viszont nagyon hangosan nyilvánította tetszését!)