Dés András Quartet: Unimportant Things – BMC Records lemezbemutató - Pillanatok alatt átlényegülő zene

A Bécsben élő Dés András (1978) második otthonának tartja a BMC-t. Szentélyhez és játszótérhez hasonlította. Az Opusban március 6-i koncert előtti napon Bécsben mutatták be az „Unimportant Things”-t. A lemez azt dolgozza fel, hogy pillanatok alatt megváltozik, hogy mi fontos valakinek. A stúdiófelvételen Fenyvesi Márton gitározik, míg a turnéfelállásban Kenji Herbert hallható.

Martin Eberle - trombita

Philipp Nykrin - zongora

Kenji Herbert - gitár

Dés András – ütőhangszerek

A koncerten többször a lendületes diszharmónia másodpercek alatt elsimul. A rögtönzés keretet ad a kompozícióknak és egymásba árasztja a koncert műveit. A kísérletezés olyan természetes az összes tagnak, mint a levegő.

Dés András köröket rajzol a cintányéron, a testén is dobol. Máskor lassan oscilláló mozdulatokkal a dobtól való távolsággal játszik. Sűrűsödő ritmust és változó hangszínt ad ezzel is.

Kenji Herbert rockosan érdes gitáreffekttel hangsúlyozza a sokszínű káoszt, ami kitisztul egy-egy motívumtól.

Martin Eberle többször zenei hang nélkül fúj levegőt a trombitába, mégis zenei hullámhosszokat játszik. Hullámozva közelíti-távolítja a tompítót a hangszerétől. Két tréfásan egyszerű dallam ellenpontozza a quartet összetett hangzását. Egy-egy fordulat hamar átváltoztatja a mű üzenetét.

Az összes hangszer áradatából zongoraszólóba csöppentik a közönséget.

Philipp Nykrin minimalista, ütőhangszerszerű tengelyt ad a következő részhez. Erre épít nyugalmat, ami átterjed a közönségre. Kenji Herbert áttetsző szépségű gitárhangszínt hoz létre, amit Dés András odaadó triangulumozása fényesít tovább.

Dés András elektronikát idéz az akusztikus dobon. Közben Kenji Herbert jobb kezével a lefogott hangok fölött penget. Megtorpanó glissandók festenek karaktert. A gitár és a trombita sokszor együtt fokozza az alapdallamot. Egyszerre nő a (fel)ütések intenzitása. Rövid, pingpongozó hangok ugrálnak. Kenji Herbert cikk-cakkozó dallamot játszik. Villámsebességű, mégis játékos ujjtáncot jár a gitáron.

A test is dobbá válik. Dés András mintha tüzet csiholna. Fel-felerősödik a két kéz hangja.

Az ütőket visszaveszi a kezébe, és szívdobbanásra emlékeztető ritmust játszik.

Dúrba ütközik a másik hangnemben levő basszustéma. Váratlanul ezt az ellentétet is világosítja Philipp Nykrin. Egy nyugalmas művel zárják az estét.

Kétszer is visszatapsoltuk a Dés András Quartetet. Az Opus teltházas közönsége hálás volt a kísérletező, felszabadult és felszabadító koncertért.