Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 62. rész: James Carter (2008. szeptember 6.)

Ebben a szombatonként jelentkező sorozatomban a következő hetekben azokat említem meg, akik rajtam keresztül kerültek a Debreceni Jazz Napok programjába!

A 2003-as ajánlatom nagy sikere után a következő években hiába ajánlottan szerintem jobbnál jobb veterán amerikai szaxofonosokat (George Coleman, Benny Golson) a civis városban ez süket fülekre talált.

Azoban 5 évvel a Jacky Terrasson Trio mindenkit leszkanderező sikere után a debreceniek ismét megkértek, hogy ajánljak nekik valakit. Hát én szemrebbenés nélkül az amerikai szaxofonost, James Carter-t ajánlottam.

Már csak azért is, mert akkor jelent meg „Present Tense” című CD-je.

https://www.youtube.com/watch?v=gXhflGmw8Q8&list=PLyqAz2idXOaULNIk36yZOo_2VY4Ro_zf_

A debreceniek soknak találták az általam 8.000 dollárra lealkudott fellépti díjukat… és helyette meghívták a James Carter Organ Trio-t, ami ugyan egy-két ezressel olcsóbb volt, de nem azonos stílusú zenét játszott.

4 évvel később ugyanabban az összeállításban (James Carter – szaxofon, Gerard Gibbs – Hammond B3, Leonard King – dob) így játszottak Svájcban:

https://www.youtube.com/watch?v=E7X-uiPSBpA

A 2008-as debreceni koncerten én voltam az MC, magyarul én konferáltam fel a zenészeket. Előtte a színfalak mögött hülyéskedett velem a homeless kinézetű dobos. Azt kérdezte tőlem, hogy tudnék-e neki szerezni egy „blondie with big titties”-t? Erre azt válaszoltam neki: „No sir! I’ve got another profession.”. Ezen mind a hárman jót nevettek.

A konf után lementem a nézőtérre és leültem a feleségem mellé. Az előttünk lévő sorban ültek a debreceni jazz keménymag tagjai, akik többnyire free jazzre gerjedtek. Legalább is szavakban. Mert az afro-amerikaiak zenéjére komolyan bólogattak a székükön…