Nagy Emma Quintet - Egyszerű csoda
2023. 11. 25. - Opus Jazz Club.
Nagy Emma (1998) a legfiatalabb jazz generáció kiemelkedő tehetsége, Baján született és hegedűs zeneiskolai tanulmányok után fordult az énekléshez és zeneszerzéshez.
2018-ban alapította iskolatársak közreműködésével öttagú alkotó műhelyét a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban.
A zenekar legtapasztaltabb tagja Cseh Péter (1992) gitáros, aki Norvégiában is végzett zenei tanulmányokat. Egyéni hangú, nagyon sok helyen felbukkanó muzsikus, saját triója mellett nyáron hallhatta a közönség a B52 Feszten, Pilisborojenőn Tóth Viktor zseniális Skylark Metropolitan formációjában is.
Dénes Ábel (1993) bőgős népzenészként is a zenei élet aktív szereplője (Söndörgő, Sárarany...). Tehetségéről sokat elárul, hogy zeneszerzőként első próbálkozása rögtön a Nagy Emma Quintet 2018-as debütáló albumának címadó szerzeménye lett. A „Set to Face” erejére jellemző, hogy a koncert ráadás számaként, a tomboló siker megkoronázásaként hangzott el az Opusban 2023. november 25-én is.
Klausz Ádám (2000) neve jazz és rock zenekarokban is felbukkan (Barabás Lőrinc Quartet, Nagy-Babos Rebeka Quartet, s.Tone...). A NEQ-ben, mint minden tag, zeneszerzőként is erősíti a csapatot.
A billentyűs poszton az alakuláskor Papp Tamás szerepelt, az első lemez bemutatóján a MÜPA 2019 Jazz Showcase (ahonnan a szakmai fődíjat is elhozták) már Tálas Áron zongorázott. Az együttműködés vele folytatódott és a második 2019-es „Low Frequency Oscillator” című NEQ lemez vele készült.
A következő, 2021-ben érkező billentyűs és mára állandó zenekari tag a zeneszerző, egyetemi tanár, saját quartetjét is vezető Oláh Krisztián (1995) zongorista. Az új lemez „Synced” címen svájci kiadó gondozásában már vele készült és egy újabb zenei világ csatlakozott a Nagy Emma zeneverzumhoz.
A zenekar autentikus borítói és a dalok szövegei Emma szobrászművész testvére, Mohó-Nagy Gergő alkotásai. A vinylen megjelent harmadik album borítóján egy klasszikus, az antikvitás görög domborműveit idéző, három táncoló nőalakot ábrázoló érme fotója látható. A táncolók kezében lebegő drapériák egy-egy betűt formáznak, a NEQ rövidítést megjelenítve. Nemzetközi viszonylatban is ritka ez a fajta igényesség, szellemi és fizikai erőforrás bevetés. De a gyönyörű lemeztasak hűen tükrözi a hanghordozón rögzített zenei tartalom minőségét.
A lemez producere, keverője és a master készítője Fenyvesi Márton volt, és vendégként Fekete-Kovács Kornél is letette névjegyét a produkció mellett.
Nagy Emma zenei világa semmihez sem hasonlítható, attitűdjét olyan korszakalkotó, makacs zenei egyéniségek életművéhez lehet viszonyítani, mint a zeneszerző, szövegíró, muzsikus, képzőművész Joni Mitchell, vagy az énekesek közül Flora Purim és Gayle Moran. De ez a hasonlóság csak az emberi, művészi tartásra vonatkozik, zenei világa semmihez sem hasonlítható.
A koncertet nagy várakozás előzte meg, még az állójegyek is elkeltek. Két nappal a fellépés előtt Nagy Emma „a hazai zeneművészet legkiemelkedőbb ifjú tehetsége, a Junior Prima Díj, magyar zeneművészet kategória” díját kapta. Ez az elismerés csak a hab volt a tortán Emma tökéletesen egy hullámhosszon varázsló ötösfogata szeánszán.
Oláh Krisztián zongorajátéka és szerzői zsenialitása kiteljesedik a NEQ kaleidoszkópszerű, minden izgalmas lírai és drámai hatást műfajoktól függetlenül egyesítő és szintetizáló boszorkánykonyhájában.
A koncert kezdése ének-zongora duóval indult Nagy Emma „I Lay Down” című szerzeményével a „Low Frequency Oscillator” albumról.
A rövid epikus ballada után hatalmas váltással kemény dob alappal és metálos Cseh Péter szólóval Oláh Krisztián „Why Love” kompozíciója következett. Folyamatos hangulat-ritmus-hangnem- és stílusváltások érzelmi hullámvasútra hívták a hallgatóságot.
A következő Nagy Emma kompozíció az éteri nyugalom és szépség perceit hozta a „Limbs Move Better” című dalban.
Ezt követte masszív bőgő alappal, fantasztikus feszes ritmusképletekkel Klausz Ádám „Sorak” című darabja az első lemezről.
A filmzeneszerű, orientalista hangulatú, mesés dallamvilágú darab free-progresszív gitárszólója Cseh Péter mesterműve. Ez a darab is mutatja a zenekar hihetetlen szerzői gazdagságát, mind az öten személyiségük és szakmai tudásuk teljes arzenálját bevetik a NEQ formabontó, zenei stílusok közötti határokat lebontó zeneteremtésében. A szofisztikált hangszerelésben minden szólam külön kis gyöngyszem, a hallgató mindenhol kincseket találhat.
Az instrumentális darab után Dénes Ábel „Watermelon” című száma következett az új albumról Nagy Emma gyönyörű énekszólamával, Oláh Krisztián és Cseh Péter hihetetlen szólójával. A darab a Pat Metheny Group legfajsúlyosabb darabjait idézte a zongora-dob-bőgő-gitár teljes teret betöltő harmóniájával. Fantasztikus örömzenét hallhattunk, mint a koncert egész ideje alatt Nagy Emma folyamatos jelenlétével, akiből akkor is zene áradt, amikor csak befelé figyelve hallgatta szólókat.
A koncert első részét egy gyönyörű, gyerekdal szépségű ballada zárta „Return” címmel. Klausz Ádám kompozíciója eleinte finom seprűzéssel kísérte a kedves énekszólamot, majd brutális ritmikai váltással, Steve Rodby-s bőgő alappal a kompozíció himnikussá terebélyesedett a zárásra, Cseh Péter gyönyörű szólójával és Emma visszatérő bársonyos, kinyíló énekével. Oláh Krisztián forrásként gyöngyöző záró skáláival, katartikus magasságba emelve a közönséget.
A szünet után Nagy Emma epikus énekével, lefegyverző természetességével Dénes Ábel „You Don’t Love Me” című kompozíciója következett a Morotva Records-nál rögzített – remélem, hamarosan fizikai formátumban is megjelenő – „Return” című lemezről. A gyönyörű, szinte popsláger dalt Oláh Krisztián rövid, disszonáns, free zongorajátéka színezte sötétebbre.
A következő Oláh Krisztián darab, a „Cold” a „Synced” lemezen is hallgatható. Gyönyörű ének, csodálatos hangszerelés és váltások, rengeteg energia és katartikus zongoraszóló.
Az „Every Step Further” egy újabb Nagy Emma ballada, gyönyörű feloldással, a belső szoba nyugalmával, sötét, de bársonyos otthonossággal.
Ezt követte Klausz Ádám slágere a „When the Loving Comes”. Ez a dal a lemezen is a ballada után szólal meg. Talán ez a legpopulárisabb szám, nem véletlen, hogy ebben szólaltak meg ellepontozásként a legszabadabb, testet-lelket szétzúzó szabad imrovizációk. A közönség egy része, és akinek volt ehhez helye, már nem bírta mozgás nélkül. A pult előtt többen táncra perdültek, hogy aztán a most záró kompozícióként megszólaló „This Won’t Last” (ami a lemezen a nyitó szám) tovább ringassa őket a szplínes szépségbe.
Zárásként brutális, barokk dob-zongora toccata és fuga, valamint Cseh Péter egeket karmoló, himnikus gitárszólama repesztette meg az Opus Jazz Club pohárkészletét, fokozva a fokozhatatlant, hogy aztán a NEQapokalipszis után egy tizedmásodperc alatt zuhanjunk Nagy Emma mesekuckójába.
A tomboló taps után Dénes Ábel „Set to Face” című energetizáló darabját kaptuk ráadásként. Első lemezük címadó dala már 2018-ban mindent felvonultatott, ami azóta is a zenekar erejét adja: Emma önazonos, varázslatos éneke, biztos szakmai tudás, intelligencia, tudatosság és szabad improvizáció, nyitottság, határtalan bátorság és pozitív energia az újat teremtésre.
2023-ban már a negyedik NEQ gyöngyszem is elérhetővé válik, remélem fizikai formátumban is.
