A free jazz kiemelkedő alakjai - 47. rész: ERNST REIJSEGER

1960. december 21-e, New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Negyvenhetedik rész: Ernst Reijseger.

Ernst Reijseger 1954. november 13-án született Bussumban (Hollandia) - vagyis a csellóművész, zeneszerző éppen az írás megjelenésének napján tölti be a 69. életévét. (A múlt hónapban is holland muzsikus /Misha Mengelberg/ szerepelt a sorozatban, de csellista még egyszer sem.)

ER az avantgárd-free jazz-ben, mindenféle improvizatív-, kortárs klasszikus- és világzenében is otthon érezheti magát.

Számtalan dokumentum- és játékfilm komponistája, az ismert német rendező Werner Herzog több alkotásához szerzett kísérőzenét.

Zenésztársainak hiánytalan felsorolása szinte lehetetlen - csak néhány (nagyobb) név a sok közül: Louis Sclavis, Han Bennink, Gerry Hemingway, Yo-Yo Ma, Albert Mangelsdorff, Derek Bailey, Joëlle Léandre, Trilok Gurtu, Steve Lacy - és még sokan mások.

Sorozatunk szempontjából (talán) a szóló-, duó- és triófelvételei a legérdekesebbek - ezek közül következik néhány. (Természetesen az alábbiak csak töredéke Reijseger eddigi - közel harminc, a hetvenes évek második fele óta megjelenő - önálló, és nagyjából ugyanennyi közreműködőként eljátszott alkotásának.)

Colla Parte (Winter & Winter, 1997) - az egyik legismertebb, nagyrészt saját szerzeményeket tartalmazó, nagyszerű szólófelvétel.

Et On Ne Parle Pas Du Temps (FMP, 1995) - duó a klarinétos, basszusklarinétos francia Louis Sclavis-szal. Koncerten elhangzott közös kompozíciók-improvizációk.

I Love You So Much It Hurts (Winter & Winter, 2002) - kettős az olasz zongorista Franco D’Andrea-val. Nagyrészt feldolgozások (Duke Ellington, Cole Porter, Thelonious Monk).

We Were There (Just Listen Records, 2020) - triófelvétel az utóbbi évekből.

Honfitársak a zenésztársak: a zongorista Harmen Fraanje és a (szenegáli származású, Hollandiában élő) ütős, énekes Mola Sylla.

Ebben a felállásban játszottak a 2011-es budapesti Jazzforumon. A fenti képen Keresztes Szabolcs fotója.

Alább pedig a bizonyíték, hogy ezen sorok írója is jelen volt a koncerten - a dedikált CD-borító.

Egy másik kép: Sánta István Csaba nagyszerű fotója 2013-ból, amely a Budapest Jazz Fesztiválon készült.

Ernst Reijseger csellóművész, zeneszerző, a szabadon rögtönzött muzsika képviselőjeként különleges stílusban (vonóval, vagy pengetve) játszik hangszerén. Kompozíciói, improvizációi a műfaj gyöngyszemei.

Honlapjáról megtudhatjuk (még), hogy milyen díjakkal ismerték el (eddigi)  munkásságát; valamint azt is, hogy - az öthúros elektromos cselló mellett - egy Bolink & Steinhauer márkájú - szintén öthúros - hangszeren játszik.

Idézet az említett filmrendező Werner Herzogtól: “He is a magnificent cellist, and he can do anything, anything on his cello.”