Jazzkanizsa - 50 éves a Nagykanizsai Nemzetközi Jazzfesztivál /1973-2023/ - pénteki etap
A magunkfajta jazzmókusok számára a november mindig egy várva várt hónap, hiszen általában Márton nap környékén nemcsak a liba, hanem a jazz ünnepe is Nagykanizsára érkezik, az idén kétnapos Jazzkanizsa első napja két kellemes koncerttel kecsegtet.
De a koncertek előtt megszokás, hogy valamilyen kiállítás megnyitója valósul meg, legyen az jazzrelikvia, vagy jazzfotó, vagy akár a Nagykanizsai Jazzfesztivál plakátjainak kiállítása.
A Medgyaszay Ház autentikus előcsarnokában sok jazzkedvelő gyűlt össze a Halász Gyula és a Kanizsai Kulturális Központ gyűjteményéből összeállított kiállítás megnyitójára.
Az „50 ÉV PLAKÁTOKON” fedőnevű anyagot elsőként Kovácsné Mikola Mária igazgatóasszony méltatta a paravánokon látható anyagot, megköszönve a munkát, amivel létrejött a tárlat.
A pohárköszöntőt Balogh László, Nagykanizsa megyei jogú város polgármestere mondta, megemlékezve néhány kalandos, a jazzhez kapcsolódó esetről, felemlegetve a „Jazz fehér lovát is”.
Majd Halász Gyula, átvéve a szót mesélt a régi élményekről, kiemelve a nagykanizsai jazzműhelyeket (Tiborcz Iván, Zeneiskola), melyek rendkívüli számú, a külföldi porondokon is sokszor bizonyított muzsikosokat neveltek ki (Gayer Mátyás, Farkas Norbert, stb).
Zárásként itt is elhangzott a „Jazz volt, jazz van és jazz lesz Nagykanizsán” rigmus, mely itt is kitörő sikert aratott.
Jazz muzsika nélkül itt sem maradtunk, hiszen az FKV Trió Nagykanizsa (Fülöp Szabolcs – gitár, Kém Sándor – bőgő, Vámos Béla – szaxofon) húzta a fülbemászó dallamokat, miközben a plakátok előtt régi cimborák sztorizgattak az elmúlt idők történéseiről és kalandjairól. Igazi időutazás volt ez egy nagysikerű múlt emlékei közé.
Kisvártatva a Medgyaszay Ház színháztermében pedig a Bágyi Balázs New Quartet lépett a színpadra. A szintén kerek évfordulót (10 évesek!) ünneplő zenekar fő jellemzője a névadója maga, aki a magyar jazzélet egy meghatározó dobosa, akitől az akusztikus, kortárs jazzt kapjuk meg post bop alapokkal. Nem csoda, hogy a szépszámú közönség folyamatosan tapssal hálálta meg a dalokat és a beléjük csempészett szólókat. Volt is mit, hiszen a quartet remek setlisttel érkezett, a dalok mind-mind telitalálatok voltak.
A fúvós hangzásvilágért Ludányi Tamás volt a felelős, aki 15 éves kora óta játszik színpadon, 24 éves kora óta pedig tagja a T. Főszerkesztő Bácsi (alias Maloschik Róbert) által grundolt zenekarnak, a Syrius Legacy-nak.
Oláh Dezsőt sem szükséges bemutatnunk, hiszen könnyed zongorajátéka csukott szemmel is felismerhető. A zenei humoráról nem is beszélve, szemlátomást ő a csapat viccmestere. Sokoldalúsága ismert minden kritikus és jazzkedvelő előtt, számos zenei díjára méltó szakmai munkát végez.
Oláh Péter pedig (aki nem mellesleg velem egykorú) számos formációban bizonyítja rátermettségét a bőgőfronton. Futamai bár klasszikus alapúak, mégis saját ízzel technikázza, elég csak azzal az elcsípett mondattal jellemeznem, mely Oláh Dezső száját hagyta el egyik remek szólója után: “Báttya, ez mekkora volt!”.
A koncert remek íven futott végig, igazán lesugárzott a színpadról a zenészek öröme, mert a folyamatos mosolygások, egymásra kacsintások és a testbeszéd nem hagyott kérdést: a színpadon igazi örömzene zajlik. Nem csoda, hogy nem úszták meg az extrázást, kénytelenek voltak a ritmusos tapsnak eleget tenni és még egy költeménnyel megörvendeztetni a hallgatóságot. Csak a végén esett le, hogy ez a Decade album teljes végigjátszása volt, kiegészítve egy „idegen” ráadással, így bátran kijelenthető, hogy maga az album is remekül összerakott és hangszerelt anyag lett.
Setlist:
Brave Heart
Fairy Tale
Gracious Soul
Blues Mood
Eastern Influence
Bass Dance
Ráadás:
Április elseje
Némi folyadékvételezés és friss élményelemzés után máris a második csapat csapott a húrokba a világot jelentő deszkákon.
Ajtai Péter avantgárd szerelemgyereke, a MINGUS! MINGUS! MINGUS! nevéből is egyértelműsíti, hogy céljuk a 44 éve eltávozott Charles Mingus szellemi hagyatékának fenntartása, természetesen a saját világukra levetítve. S hogy milyen volt a koncert röviden? Kemény. Bővebben? Hatalmas zúzda.
A három fúvós tagjai önmagukban is brutális hangorkánként tudnak érvényesülni és ezerrel fújni, pláne mekkora zenebona támad, ha ezt hárman teszik egyszerre.
Tenorszaxofonon Cseke Dani, városunkból elszármazott kitűnő muzsikus remekelt és játszott teljes elánnal.
Kováts Gergő a baritonszaxofon oltárán hagyott bennünket gyakorta leeső állal.
Ávéd János altszaxofonon a tőle megszokott sztoikus nyugalommal közvetített profizmussal nyűgözött le bennünket.
Nem volt könnyű helyzetben Pozsár Máté, hogy megfelelően tudjon ebben a fúvós orkánban érvényesülni, de remekül brillírozott a fehér-fekete billentyűkön a hallgatóság nagy örömére.
Persze volt, aki tiszteletre méltó arcszőrzete diszkrét takarásából mosolyogva volt képes diktálni a mindenkit éltető ütemet és az izgalmas hangszerekkel elkövetett egyéb hangzásokat. Geröly Tamás arcáról hibátlanul leolvasható élvezettel végezte az áldozatos püfölést.
Már csak egy srác van a csapatban, akinek a neve... Ajtai Péter. Az ötletgazda a bőgőn izzasztotta magát nagyon keményen, remekül egészítve ki a szaxofonok okozta hurrikánt, megfelelő mennyiségben érvényesülve a teljes hangképben.
Setlist:
Meditations
Freedom
Better Get It in Your Soul
My Jelly Roll Soul
Moanin'
Bevallom, a koncert után kilépve a Medgyaszay ház díszes kapuján a rámtörő kvázi csendben érdekes gondolatok kóvályogtak a fejemben. A dalok között szünetet sem tartó magyar Mingus-idézők mai élményorkánához minden bizonnyal még kell némi idő, hogy megfelelően sikerüljön megemészteni. A fesztivál szombaton folytatódik, ahol a Varga Bendegúz Quartet és a Sara Dowling & Gayer Mátyás fémjelezte quartet fogja szórakoztatni a nagyérdeműt.
