NINCSEN SEMMILYEN AKADÁLY A ZENE ÚTJÁBAN - NEW YORK JAZZ FESZTIVÁL: JAMES CARTER ORGAN TRIO – Világsztárok a Budapest Jazz Clubban

2023. november 7., kedd 19.00.

Nem csoda, hogy hatalmas érdeklődés, teljes kétszeres teltház előtt zajlott a James Carter Organ Trio koncertje a BJC-ben, tekintettel arra, hogy a trió ebben a felállásban már 2019-ben is járt Magyarországon, és akkor is nagy sikerű koncertet adott.

Nekünk a 19.00 órai kezdetű, hihetetlenül virtuóz és energikus előadást sikerült végig élvezni. Kicsit kár, hogy az első koncerten vettünk részt, mert így igen kötött volt a trió műsorideje, mivel a második koncertnek is időben el kellett kezdődnie, de egy ráadás azért így is belefért a végén.

"Teljesen kényelmesen kell érezned magad bárhol" - mondja Carter. „Úgy érzem, hogy a zene egyenlő az élettel, a tanárom mindig is így tanított. Egyszerűen nem lehet úgy élni és megtapasztalni az életet, hogy szemellenzőt viselünk. Szerintem a zene és a hatások kereszteződésében óriási szépség rejlik."

Ezek a gondolatok valóban meg is látszottak-hallatszottak James Carter szaxofonjátékán, hihetetlenül virtuóz technikájú, hatalmas hangterjedelmű és nagy dinamikájú szaxofonos ő, az ember szinte sajnálja szegény hangszereket, ahogy kíméletlenül hoz elő belőlük mindenféle hangot, effektet, bármit, amit csak akar, bármilyen stílusban, bármilyen hangerővel. Ugyanakkor leesik az álla a hallgatóságnak a határtalan lehetőségektől, amik megszólalnak a szaxofonokon.

Egy ilyen jellegű szopránszaxofonon előadott bevezető után Roland Kirk „Steppin' into Beauty” című balladájával kezdődött az orgona trió koncertje, James Carter-t zenésztársai kísérték, Gerard Gibbs Hammondon, és Alex White dobokon.

A második számban Carter már-már rockos volt a tenorral, majd Gibbs állt elő egy olyan Hammond-szólóval, hogy kiesünk a székből,

a tenorszaxofon meg úgy szólt, mint egy rock gitár, folyamatosan, körlégzéses technikával. Alex Withe dobos is kapott szóló szerepet, a szám vége pedig valami elképesztő csendben „történt”, olyan dinamika volt a nótában.

A James Carter Organ Trio előadása úgy egész, hogy képesek maximálisan a legtöbbet adni a zenészek a közönségnek, hihetetlen profizmussal, közben mégsem venni komolyan magunkat, valóan játszani. Minden számba belecsempésztek vagy valami pop slágert, vagy gyerekdalt, Wham! számot, viccelve hagyták, hogy megszólítsa a hallgatóságot a zene-varázs.

A koncerten egy kis intermezzo is volt, ahol a trió tagjai látszólag nem tudták, hogy mi következzen, még a dobos is előjött a dobok mögül egyeztetni,

majd aztán a közönséget is bevonták a dalba, előbb a dobos, majd az orgonista a cha-cha-cha tapsoltatásával. Ebben a számban is újabb idézetek hangzottak el különböző híres standardekből, például: „The Creator Has a Master Plan” Pharoah Sanders-től, vagy a „Wave” Jobim-tól.

Ráadással együtt is viszonylag rövid, kicsit több, mint egy és egy negyed órás koncert volt a James Carter Organ Trio előadása, de mégis elégedett volt a közönség a zsenialitás láttán-hallatán, és vastapssal köszönte meg a csodálatos művészek előadását.