A jazztörténet kiemekedő klarinétosai – 10. rész: Eddie Daniels (Joe Fritz sorozata)

Nem szokás ebben a sorozatban még aktív zenészeket felsorakoztatni, de jelen esetben a kiemelt művész nem hiányozhat a sorból.

Eddie Daniels 1941-ben született New York-ban Romániából bevándorolt szülők gyermekeként.

13 éves korában az altszaxofon mellé felvette a klarinétot is.

15 évesen a Newport Jazz Festival fiatal tehetségkutató versenyén való részvétele a legfontosabb mérföldköve.

A 60-as években híres zenekarokhoz csatlakozott, mint például a Thad Jones-Mel Lewis Big Band, és ezekben a zenekarokban főleg tenorszaxofonon játszott, mellette a fuvolát és a klarinétot vette fel váltóhangszerként.

Első saját lemeze a „First Prize“ 1966-ban jelent meg az amerikai DownBeat Magazinban elért első helyezése ürügyén, melyet követett még egy 1968-ban.

Az igazi áttörést 1973-ban Bucky Pizzarelli gitárossal készített duó lemeze hozta, melynek egyik oldalán fuvolán játszott, a másik oldalán klarinéton. (A Flower in All Season - Choice Records) Ezen a lemezen klasszikus műveket is hallhatunk saját ízűen előadva.

A 70-es éveket nagy nevek zenekaraival töltötte, mint sztárszólista.

Az igazi nagy siker 1986-ban találta meg, amikor Dave Grusin kiadójának a GRP-nek készített lemezt, mint a kiadó új klarinétos sztárja. (Breakthrough) Ezen a lemezen klasszikus zenei műveket hallhatunk jazz átiratban. Ezekkel a felvételekkel betört mind a jazz, mind a klasszikus klarinétosok piacára. Itt hallható Carl Phillip Emmanuel Bach “Solfeggietto”-ja, ami a mai napig előadási darabja napjaink klarinétosainak.

Ezután következett a „To Bird with Love“ című Charlie Parker-nek emléket állító és tisztelgő lemez, ami talán a legfontosabb lemeze a művésznek - legalábbis jazzhallgatóként. Fred Hersh zongorázott, John Patitucci bőgőzött és Al Foster dobolt a session-ön, és minden pillanatában hamisítatlan combo jazzt hallhatunk.

A következő időben - köszönhetően a nagy CD boomnak - lemezei sorban jelentek meg és keltek el, mivel az egész világon hozzáférhetőek voltak maga a formátum miatt is.

Ebben a sorban említhető meg a Benny Goodman emlékének készített lemez, melyen Gary Burton, Mulgrew Miller, Marc Johnson es Peter Erskine játszott. (Benny Rides Again)

1995-ban készült el Antonio Vivaldi Négy Évszakjának klasszikus és jazz átirata, melyet a kiváló Don Sebesky hangszerelt. Mondhatjuk, hogy Daniels munkásságának legkiemelkedőbb projectje volt ez. Eddie Daniels ezekután ötvözve a klarinét és a szaxofon megjelenését. Minden lehetőségével azon van, hogy népszerűsítse ezeket a hangszereket és magát a zenei műfajt.

Hogy miért fontos Eddie Daniels a  klarinétos jazz irodalom szempontjából? A négy klarinétos között kell róla beszélnünk, akik a klarinétot és a zenei műfajt tökéletesen tudták ötvözni, soha nem fordult át játékuk az egyikből a másik rovására. Ez a négy művész Benny Goodman, Artie Shaw, Buddy DeFranco és Eddie Daniels. Mind a négyen a klasszikus klarinét oktatás világából érkeztek. Mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy Benny Goodman dolgozott Stravinsky-vel, Bernstein-nel, Copland-del, Artie Shaw kadenciái a 20-dik századi zeneszerzők modernségét tükrözik, Buddy DeFranco korai éveiben felvételt készített a Sherezádéból, majd késöbbi iskoláiban a kortárs zene nyomdokain írt etűdöket.

Eddie Daniels pedig konkrétan készített klasszikus zenei lemezeket is, az átiratokat felvonultató lemezei mellett.

Mig Goodman a dixieland utáni swing úttörője volt, Shaw pedig a modern swing ötvözője, addig DeFranco a bebopba emelte át a hangszert, Daniels pedig a Coltrane-i hagyományokkal ruházta fel a klarinét irodalmát és történelmét.

Jelenleg, mint a Backun hangszerek reprezentánsaként járja a világot és játszik.

Ezúton is köszöntjük további jó egészséget kívánva a 82 éves művészt.