Budapesti Tavaszi Fesztivál 2021 – Varga Bendegúz Quartet
A jazzMa.hu főszerkesztőjétől kaptam a megtisztelő felkérést, hogy mondjam el benyomásaimat a Varga Bendegúz Quartet, Budapest Jazz Clubban felvett és a BJC facebook oldalán élőben leadott koncertjével kapcsolatosan.
A koncert április 17-én, szombaton került megrendezésre, ami még a jelenleg is dúló pandémiás időszak miatt a hallgatóság kizárásával valósulhatott meg. Ez azért is fontos, mivel ugyan a művészeknek, művészeti produkciókban résztvevőknek nagy segítség egy-egy online koncert lehetősége is, de sem a fellépőknek, sem a közönségnek nem tudja ugyanazt az élményt nyújtani, mint egy „valódi”, élő esemény. Nincs meg az azonnali visszacsatolás, nem érezhető a pozitív befogadás élménye a hallgatók-nézők részéről, illetve a zenészek sem tudják úgy átadni azt az energiát, ami egy jól sikerült koncert alkalmával egyfajta „együttlélegzéshez” vezet.
Varga Bendegúz a hazai jazz élet közép korosztályának egyik nagy tehetsége, akárcsak a zenekar többi tagja, Ávéd János szaxofon játékos, Fenyvesi Márton gitáros, Bögöthy Ádám bőgős.
A zenekar névadó vezetője saját formációján kívül számos hazai együttesnek volt tagja, illetve tagja jelenleg is, vagy közreműködött benne, mint pl. Czirják Csaba, Szandai Mátyás, Szőke Nikoletta, Fábián Juli, Lakatos Ágnes, Regős István és Ávéd János által képviselt zenekarok, vagy a Fenyvesi Márton Trió, a Rieger Attila vezette Trio Minor, a Bacsó Kristóf Quartet, a Karosi Júlia Quartet, a Gáspár Károly Trió.
A közel egy órás koncert programját jellemzően a zenekar tagjainak saját kompozíciói alkották, de helyet kapott benne egy Oláh Szabolcs szerzemény (String of the Spider), illetve egy Soundgarden (Chris Cornell) feldolgozás is.
Az első szám (Goldmund), a formáció első lemezének címadó dala volt, amelyből már egyértelműen be lehetett határolni a zenekar stílusát, hangzását, zenei elképzelését. A megszólalás már az elején meglehetősen egyedinek hatott, mindemellett könnyen befogadható, pozitív hangulatú, helyenként összetett szerkezetű, mégis értelmezhető hatást nyújtott. A quartet minden tagja - beleértve a dobokon játszó zenekarvezetőt - kiváló csapatjátékos és szólista is egyben, de az egyéni teljesítmények mindig az összhatás érdekében, a zenei mondanivalónak alárendelve jelentek meg.
A jellemzően ballada jellegű, vagy közép tempójú szerzemények nagyon jól megkomponáltak, tele változatos hangulati elemekkel, technikai megoldásokkal, egyenlő teret adva a különböző hangszerek sajátosságainak. A koncerten elhangzott hét kompozícióban érződik a tagok magas szintű hangszeres és egyetemes zenei felkészültsége, a közös muzsikálás érdekében tanúsított zenei alázat, de ugyanúgy felismerhető volt a progresszív-kortárs jazz elemek keresése és azok beépítése a saját kompozíciókba. Magam részéről nagyon örvendetesnek tartom, ha a fiatalabb muzsikusok is gyorsan túljutnak a „kötelező” klasszikus jazz stílusirányzatok interpretálásán és saját tehetségüknek, érdeklődési körüknek, lelki beállítottságuknak megfelelő egyéni utakat járnak, a bennük lévő energiát az egyedi hangzás kifejezésére fordítják.
A második szám Ávéd János szerzeménye volt „Look into the Deep” címmel, ahol János érett, invenciózus szaxofon játékát ismerhettük meg. Ha lehet ilyent mondani, akkor talán Ávéd János a legtapasztaltabb zenész tagja a csapatnak, annál is inkább, mivel a Modern Art Orchestra szólistájaként számos világsztárral dolgozhatott már együtt: Benny Golson, Kurt Elling, New York Voices, Adam Nussbaum, Bob Mintzer, David Liebman, Randy Brecker, Chris Potter, Mike Garson, Bireli Lagrene, Mezzoforte, Rhoda Scott, Silje Nergaard,…
A műsor további részében is két saját szerzemény hangzott el, a „Tale” és a „Seed”, mindkettőt Bendegúz jegyzi, majd egy másik Chris Cornell feldolgozás: „The Day I Tried to Live”.
A koncert záró száma a „Valle d’Itria” volt, ami szintén egy nagyon szép ballada, méltó lezárása a szép ívben felépített koncertnek.
Külön szeretném kiemelni (mivel magam is gitárokon játszom) Fenyvesi Marci gitárjátékát és hangzását, amivel Bill Friesel, Kurt Rosenwinkel, és hasonló ikonikus gitárosok világát juttatta eszembe.
Köszönet Török Bettinának (BJC), aki a koncert utólagos elérhetőségében segített.
A koncert az alábbi linken megtekinthető.
https://www.facebook.com/BudapestJazzClub/videos/639928786876934/
